A betlehemi csillag rejtélye
Évszázadokon át foglalkoztatta a csillagászokat, hogy mi is lehetett valójában a betlehemi csillag, mely a napkeleti bölcseket Jézus születésének helyére vezette.
Számos elmélet látott napvilágot, míg végül fényt derítettek a rejtélyre.
Lássuk először a legkorábbi elképzeléseket!
- A betlehemi csillag egy üstökös volt – ahogy a templomi freskók és a képek ábrázolják.
A feltevés alapja, hogy egy-egy üstökös akár több hétig, vagy hónapig is látszik az égen, sőt!, a mozgása is nyomon követhető.
A baj csak az, hogy a Jézus születése körüli időben semmiféle üstökös megjelenéséről nem számoltak be a csillagászok!
Ráadásul: egy üstököst egészen biztosan nem követtek volna nyomon a bölcsek, hiszen az akkori felfogás szerint az ilyen égi jelenség mindig valami bajt, vagy tragikus eseményt jelzett.
- Egy másik elmélet szerint meteort, vagyis hullócsillagot láttak a bölcsek.
Ennek azonban ellene mond, hogy egy hullócsillag – ahogy ezt mi is tapasztalhatjuk -, legjobb esetben is csak másodpercekig látható az éjszakai égbolton. (Hullócsillagok; az űrben keringő kisebb kövek, melyek a súrlódástól felizzanak.)
- Felmerült annak a lehetősége is, hogy a betlehemi csillag egy Föld mellett elhaladó kisbolygó volt.
Ennek fényét azonban csak igen ritkán és rövid ideig lehet látni, tehát nem követhették volna a bölcsek.
- Mások szerint szupernóva lehetett az, amit a bölcsek láttak.
A szupernóva egy – akár a Napnál is nagyobb tömegű csillag – végső robbanása, melynek fénye hónapokig látszik az égen. A Jézus korabeli csillagászok azonban egyáltalán nem számoltak be ilyen jelenségről!
- Áttörést jelentett Johannes Kepler (1571-1630) német matematikus, csillagász és asztrológus elmélete, miszerint a betlehemi csillag két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából adódó jelenség volt.
Bár Kepler egy szupernóva egyidejű megjelenését is feltételezte, elmélete mégis új alapokra helyezte a csillagászok vizsgálódását.
Míg végül 1925-ben egy német tudós, Paul Schnabel megfejtette a titkot! Pedig nem is csillagász volt! Hogyan sikerülhetett neki?
Néhány évvel korábban az Eufrátesz partján (régen Babilónia; ahonnét valószínűleg a bölcsek is jöttek) egy korabeli csillagvizsgáló helyén kétezer éves agyagtáblát találtak. Ennek szövegét fejtette meg a német tudós.
A ma Berlinben őrzött cserépdarab pontos leírást ad egy i.e. 7-ben bekövetkezett páratlan eseményről. Eszerint: a Jupiter és a Szaturnusz egy év alatt háromszor volt látható a nyugati égbolton, mégpedig a Halak csillagképben!
Mai időszámításunk szerint: május 9-én, október 3-án, és december 5-én.
Mindhárom esetben olyan együttállás valósult meg, mely a két bolygót egyként láttatta a Földről.
Ez az esemény azért különleges, mert a két csillag együttállására – a Halak csillagképben – jó esetben is évszázadokat kell várni!
Az első ilyen együttállást i.e. 860-ban figyelték meg a csillagászok. Ezután következett a Jézus születésével egyidejű, i.e. 7-ben. Legközelebb 2378-ban fog rá sor kerülni.
Így hát megoldódott a betlehemi csillag rejtélye!
A jelenség érdekessége – vagy Isten kreativitása? -, hogy az akkori emberek a Jupitert a királyok csillagaként ismerték, a Szaturnusz a zsidók csillaga volt, a Halak csillagkép pedig a Messiás jelképe.
Hogyne követték volna a bölcsek ezt a csillagot! Hiszen előttük egyértelmű volt, hogy a zsidók országában Messiás-Király született!
A Biblia növényei képekben
Rendkívül érdekes, és nagy gonddal összeállított képeket és rövid leírásokat tekinthetsz meg a Biblia növényeiről. Dr. Juhász Miklós egyetemi tanár (növénytani tanszék) munkája Szeged
(A diavetítés képei nagyíthatók.)
Füvek, virágok
Cserjék
Fák
Jerikó rózsája
Száraz időben ágai összehajlanak, a szél pedig ide-oda görgeti a sivatagban. Ha azonban eső éri, hihetetlen gyorsasággal magába szívja a vizet, ágai kiegyenesednek, a termések pedig felnyílnak, és az eső a magvakat a földbe mossa.
Valójában nincs köze az általunk ismert rózsákhoz. Levelei fényes, zöld színűek. Nem csak a szoba dísze, de levegőjének tisztítója is.
Keleten szent növényként tisztelik, gyógyító erőt tulajdonítanak neki.
A múltban a karácsony legfontosabb növénye volt. Az újjászületést, az örök életet jelképezte.
Ez a misztikus növény sok néven is ismeretes, mint pl.: Mária virág, feltámadás növénye, doradilla, kővirág, Semper viva, tüske moha, palesztin Tumbleweed, dinoszaurusz növény, stb…
Jézus hajó
1986-ban egész Izrael aggodalommal figyelte az időjárást. Ekkor már három éve tartó szárazság sújtotta az országot. A Genezáreti tó, vagy ahogy héberül nevezik; a Yam Kinneret vízszintje is egyre süllyedt, pedig ez a tó az ország legnagyobb víztárolója. Partját mind nagyobb, és nagyobb területen borította el az iszap.
Egy hideg januári estén két fiú, akik a közeli kibuc lakói voltak, lesétált a tó partjára, hogy kincseket keressen. Néhány nappal korábban már szerencséjük volt; régi zsidó pénzérméket találtak.
Az eseten fellelkesülve keresgéltek, amikor egy nagyon régi szöget találtak az iszapban. Miközben megpróbálták kiemelni, rábukkantak egy másodikra is, de az is mozdíthatatlannak bizonyult. Gyanítván, hogy valami nagyobb tárgyra leltek, mindketten nekiveselkedtek, és addig turkáltak az iszapban, míg végül valami deszkába ütköztek.
– Talán egy régi hajó! – mondogatták egymásnak.
Nyakig sárosan és rettentő izgalommal szaladtak apjukhoz, akinek elmesélték a történteket. Egy órával később már apjuk térdelt az iszapban, és kezével próbálta kiásni a maradványokat. Két órával később pedig meg volt győződve arról, hogy fiai valóban egy ősrégi halászhajóra bukkantak.
De milyen régi lehet?
Ennek megállapításához bizony egy szakemberre lett volna szükség, ők azonban féltek bárkivel is megosztani felfedezésüket.
Két hét múlva mégiscsak elmondták a kibuc vezetőjének, aki azonnal értesítette Mendel Nunt, akit a Genezáreti-tó kutatójaként tartottak számon. Mendel kocsiba ült, és a helyszínre hajtott. Amikor a régi deszkákat megszemlélte, így szólt: – Barátaim! Ez egy ókori hajó!
Azonnal értesítették a régészeket, akik megszemlélték a leletet. Amint a roncs mellett álltak, hirtelen eleredt az eső, melyért egész Izrael imádkozott. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a zápor, és ismét kisütött a nap.
Ahogy felnéztek, döbbenten látták, hogy az égen egy hatalmas szivárvány tündököl. Mendel viccelődve jegyezte meg:
– Legalább most már tudom, kié volt ez a hajó!
– ???
– Nyilván Noé bárkájának mentőcsónakja lehetett.
Mindnyájan nevettek.
A hajó felfedezésének híre futótűzként terjedt az országban, a régészek pedig hozzákezdtek a kiszabadítás munkájához.
Veszedelmes lett volna az iszapból egyszerűen csak kiemelni a roncsokat, mert a 2000 év alatt, amíg víz alatt voltak a deszkák, olyanná váltak, mint a kartonpapír.
Ezért különleges technikával dolgoztak. Először is gátat építettek a roncs köré, hogy megakadályozzák; hogy ismét elnyelje a tenger. Ezután minden egyes deszkát kiszabadítottak az iszapból, és vízzel locsoltak, hogy megóvják a kiszáradástól. Az üreges részeket üvegszállal töltötték ki, majd alul is, felül is üvegszállal fogták össze a hajót.
Ezután poliuretán habba csomagolták. Ismét elárasztották a lezárt területet, és a hajó megkezdte utolsó tengeri útját a Ginnosar kibuc kikötőjébe.
Restaurálása 14 évet vett igénybe. Ma egy beton-építményben látható.
Megállapították, hogy valóban a római korból származik, Kr. e. 120 és Kr. u. 40 között építették.
Hosszúsága 8,2 m, szélessége pedig 2,3 m volt.
Deszkái Libanonból importált cédrus, bordázata pedig tölgyfából készült.
Négyszögletes vitorlavászonnal, két evezőpárral, és kormányrúddal szerelték fel. Legkevesebb 4 ember kellett az irányításához, de 16 személy is elfért benne.
Az idők folyamán többször javították, ezt bizonyítja, hogy 12 féle fát használtak a javításához.
Legalább három generáción át szolgált. Amikor gazdája végképp használhatatlannak ítélte, egyszerűen elsüllyesztette a tengerben.
A hajó méretei nem meglepőek, mert abban a korban tömegével gyártották a halászásra szánt nagy méretű hajókat.
Az apostolok is ilyeneket használtak munkájukhoz.
Jézus hasonlóról tanított, ilyen hajón utazott, és aludt a viharos tengeren.
