NE FÉLJ, CSAK HIGGY!

A mai evangélium üzenete

Megértem a megdöbbenésedet,
mert ez a mondat első olvasásra olyan,
mintha egy hatalmas felkiáltójelként
ugrana ki a Bibliából.
Hogyan kérhet a Szeretet Istene olyat,
hogy gyűlöljük a családunkat
és saját magunkat?

Ahhoz, hogy ezt megértsük,
le kell hántanunk erről a kifejezésről
a modern szóhasználat rétegeit.
A héber és az arám nyelvben
(amelyet Jézus beszélt)
a „gyűlölni” azt jelentette:
„háttérbe szorítani”, „kevésbé szeretni”,
valami mögé sorolni.

Jézus nem érzelmi gyűlöletre szólít fel,
hanem egy radikális fontossági sorrendre.

Arra hív, hogy Isten legyen a középpont,
a viszonyítási alap.
Mert ha Ő van az első helyen,
akkor a családunkat és önmagunkat is
valóban jól és tisztán fogjuk szeretni.

Isten nem elszívja tőlünk a szeretetet,
hanem megtisztítja a forrását.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Ha nem Isten a viszonyítási pontunk,
akkor hajlamosak vagyunk a családunkat
az életünk középpontjává tenni.
Elvárjuk tőlük, hogy megadják nekünk
– a teljes boldogságot,
– a végső biztonságot
– és a létezésünk értelmét.
Ezzel elviselhetetlen terhet teszünk rájuk.

Ha Isten a középpont,
akkor tőle kapjuk meg a végső
biztonságot és identitást.
Ezzel felszabadítjuk a szeretteinket
a nyomás alól.
Már nem azért szeretjük őket,
hogy kapjunk tőlük valamit
ami belőlünk hiányzik,
hanem azért, mert van miből adnunk.

Mit jelent Istent szeretni önmagunk helyett?

Ha saját magam vagyok az életem középpontja,
akkor az önzésem fog irányítani.
Ha viszont Isten áll az életem középpontjában,
akkor úgy látom magamat, ahogy Ő lát engem:
– egy megváltott,
– végtelenül értékes,
– szeretett embernek.
Ez a biztonságérzet tesz képessé arra,
hogy átengedjem Neki az életem vezetését.

Ha Isten a szereteted középpontja,
akkor a többi ember felé irányuló szereteted
már magától a helyes, tiszta irányba fog folyni.