NE FÉLJ, CSAK HIGGY!

A mai evangélium üzenete

Mt 25,14-30

Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: - Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Az úr így válaszolt: - Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: - Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta. Az úr így válaszolt: - Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: - Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!
Válaszul az úr ezt mondta neki: - Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostól kapjam vissza!
Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!

Tiéd a pálya, alkoss valami szépet!

„Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy… Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat.”

Ebben a példázatban gyakran csupán
a képességeinkre, az adottságainkra gondolunk
a talentum szó hallatán.
Pedig ennél sokkal többet jelent.

Isten ránk bízza a saját kincseit:
– az életünket,
– az időnket,
– a kapcsolatainkat,
– a hitünket,
– a szeretetre való képességünket.

Az ajándékozás a teljes bizalom jele.
Isten felnőttnek és szabadnak tekint téged.
Mert hisz benned.
Azt mondja:
„Tiéd a pálya, alkoss belőle valami szépet!”

A harmadik szolga nem herdálja el a pénzt,
egyszerűen csak fél.
Ez a bénító félelem a mi életünkben is
egészen konkrét formákban jelenhet meg.

Például nem merünk belevágni
– egy új feladatba,
– egy szolgálatba,
– egy beszélgetésbe
– vagy egy döntésbe,
mert félünk, hogy nem leszünk elég jók,
hibázunk vagy kudarcot vallunk.

Inkább nem csinálunk semmit,
mert a tétlenség látszólag biztonságot ad.
A félelem ilyenkor a tökéletességre való
görcsös törekvés mögé bújik.

Megbéníthat bennünket az is,
ha Istent egy számonkérő bírónak látjuk.
Akkor a talentumaink nem az
örömteli kibontakozás forrásai lesznek,
hanem görcsös megfelelési kényszer.
A félelem elveszi a kreativitást és a szabadságot.

A félelem forrása lehet az is,
amikor mások tehetségét, sikereit
összehasonlítjuk a sajátunkkal.
A félelem azt suttogja:
„Te úgysem tudsz sokat tenni,
minek is erőlködnél?”
Így elássuk azt a keveset is, amink van,
ahelyett, hogy abból hoznánk ki a legtöbbet.

A félelem mindig bezár, elás és konzervál.
Megpróbálja megőrizni a jelenlegi állapotot,
de ezzel pont az életet fojtja meg.
A bizalom viszont kinyit,
kockáztat és mozgásba hoz.
Még akkor is, ha néha hibázunk közben.

A talentumokat gyarapító szolgáknak
a gazda ezt mondja:
„Menj be urad örömébe!”
Minden egyes apró lépés,
amivel a rád bízott értékeket gyarapítod,
közelebb visz az Istennel való közös örömhöz.