Könyvtekercs
A Kr. előtti 4. évezred és a Kr. előtti 2. század közötti időben az egyiptomiak papirusz-tekercseket használtak írás céljára. Ez az anyag a Nílus deltájában termő nádcserje beléből készült. Mind a görögök, mind a rómaiak átvették a papirusz használatát.
A Kr. előtti 2. században azonban hiány támadt az alapanyagból, mert Egyiptom megakadályozta a papirusz behozatalát. Új anyag után kezdtek kutatni, és így találták fel Pergamonban a juh-, vagy bárány bőréből készült ‘pergament’. Drágasága ellenére igen elterjedt, és Kr. u. a 4. században szinte teljesen felváltotta a könnyen töredező papiruszt.
A Biblia könyveit papirusz-, vagy pergamenlapokra írták, majd a lapokat könyvtekerccsé varrták össze.
Ez a tekercs akár 9-10 méter hosszú is lehetett, a szélessége pedig 25 cm volt.
Lakóházak Jézus idejében
Falusi ház Palesztinában
A falusi házak általában két helyiségből álltak. A belsőben lakott a család, a külső részben pedig az állatokat tartották. Durván faragott lépcsők választották el a szinteket. A lakóterület közepén volt a tűzhely, amely mellett éjszaka feküdtek. A képen látható asszony egy kézimalom mellett ül, gyermeke pedig a függőágyban alszik bepólyálva.
Szegényebb családok esetében előfordult, hogy lakóhelyüket egy barlang elé építették. A barlangot megnagyobbították, és földjét ledöngölték.
A barlang nyáron hűvös volt, télen pedig megőrizte a meleget.
Ilyen barlang-lakásban születhetett Jézus.
Lapos tetejű városi ház
A legtöbb ház kicsi, földszintes épület volt Palesztina városaiban.
A ház alapját kőből, vagy égetett agyagból rakták, falai agyagtéglákból készültek. Ezeket a mai alakúra formálták. A külső ajtók kerete faragott kő volt. Az épületen legfeljebb egy keskeny ablakot vágtak.
Külső lépcső vezetett a lapos tetőre, ahol fedett teraszt is kialakíthattak, hogy ezt használják szobaként a nyári hűségben.
Mivel a házak többnyire azonos magasságúak voltak, és közel álltak egymáshoz, könnyen át lehetett lépni egyik ház tetejéről a másikra.
Így volt lehetséges, hogy a bénát hordozó emberek el tudtak jutni addig a házig, ahol Jézus volt, és kibonthatták a tetőt.
Családi ház
A tehetősebb családok nagyobb házakat építettek, gyakran emeletet is húztak az alsó építmény fölé. (Ezen a képen hiányzik az emelet.)
Jól látható, hogy az állatokat a konyha és a műhely közötti részben tartották. Jobbra, kicsit magasabban élt a család. Ha emelet is volt a házon, akkor az volt a család lakótere, és a vendégeket is ott fogadták.
A tetőt gyakran külön szobaként használták.
Péter apostol háza lehetett ehhez hasonló Kafarnaumban.
Nagyobb városi ház
A házat négyzet alakúra építették, és egy udvart, vagy ún. pitvart zárt körül. Ide nyíltak a szobák ajtajai. A képen még egy oszlopokon álló belső karzat is látható.
Ekkora házban akár 5-10 szoba is lehetett, melyeket keskeny folyosók kötötték össze egymással.
Lépcső vezetett a ház tetejére, illetve gyakran a ún. felső szobába, vagy felső terembe. (A kép jobb oldalán, fent.)
Ilyen felső teremben fogyasztotta el Jézus utolsó vacsoráját a tanítványokkal.
Pénz/pénzváltás Jézus korában
Izraelben csak a babiloni fogság* után vertek pénzt, előtte cserekereskedelmet folytattak.
Később a zsidóknak az országot elfoglaló idegen nemzetek pénzeit is használniuk kellett. (Pl.: görög, római.)
A pénz: arany, ezüst, vagy réz ill. bronz fizetőeszköz volt, melynek csak a súlyát mérték, de a minőségét nem ellenőrizték. Nemesfémek esetén ezt a kibocsátó garantálta.
A kereskedő felszereléséhez hozzátartozott a mérleg.
A pénzt rúd, vagy lapos, kerek formába öntötték. A kisebb darabokat erszényben, vagy az övükben hordták, esetleg kendőbe kötötték. A héber sakal = mérlegre tesz szó jelentette a fizetést.
Az Újszövetségben előforduló ezüst jelentése bizonytalan. A drachma egy napi napszámnak felelt meg.
A sztátér és a dénár voltak a leghasználatosabb pénznemek.
Márknál szerepel még a lepton, magyar fordításban fillér, mely a legcsekélyebb értéket képviselte és valószínűleg rézből készült.
Pénznemek:
Görög pénzegységek
Drachma = 4,366 gramm ezüst
Didrachma = 2 drachma
Sztátér: ezüst-sztátér = 4 drachma; arany-sztátér = 20 drachma
Mina = 100 drachma = 436,6 g ezüst
Talentum = 6000 drachma = 26 kg ezüst
Lepton = rézpénz, fillér
Római pénzegységek
Dénár = 4,5 g ezüst /A szőlőmunkás napi bére./
As = 327,453 g rézpénz, fillér
Zsidó pénz
sékel = értéke: 4 drachma
/Jézus idejében fél héber sékel volt az éves templomadó, melyet a 20 évnél idősebb férfiak fizettek a jeruzsálemi templom fenntartására./
Pénzváltás
E sokfajta pénz használata indokolta a pénzváltók munkáját a templomadó befizetésénél.
A pénzváltók a Templom külső udvarában ültek, és aprópénz – ill. némi felár – ellenében a zarándokok rendelkezésére bocsátották azt a pénzérmét, amellyel a templomadót le kellett róni.
Tevékenységi körükbe tartozott a pénz forgatása és kamatoztatása is.
————————–
* Babiloni fogság: I.e. VI. sz.
Zsidó menyegző
Zsidó hagyományok szerint a fiúk 13, a leányok 12 és fél éves koruktól alkalmasak voltak a házasságra. A jegyesség azonban egy évig tartott.
Általában a szülők választották ki gyermekük leendő párját. Ha azonban két fiatal egymásba szeretett, nem nagyon lehetett megakadályozni az esküvőt, mivel ahhoz csak két tanú aláírására volt szükség.
A menyegző minden családnál a legnagyobb öröm ideje volt. Leány esetén egy hétig, özvegyasszony újraházasodásakor pedig három napig tartott. A vendégek jöttek-mentek, a násznép cserélődött. Az ételről egy étekmester, a borról pedig a násznagy gondoskodott.
A szertartás legfontosabb része az első nap estéjén zajlott, amikor a vőlegény – barátai kíséretében – a menyasszony házához vonult, hogy a leányt saját otthonába vigye.
Amint közel ért a házhoz, felhangzott a kiáltás: „Jöjjetek elébe!”; mire a menyasszony barátnői égő fáklyákkal siettek a vőlegény fogadására. Kezükben kis korsókat vittek, melyekben a fáklyákhoz való olajat tartották. Ha a fáklya el akart aludni, ebből az olajból locsoltak rá.
A menyasszonyt hordszékbe ültették, kibontott, leomló hajjal, fedetlen arccal, hogy mindenki megcsodálhassa szépségét.
Barátnői és a szüzek táncolva és énekelve kísérték a vőlegény háza, vagy a menyegzői terem felé.
/Nem minden háznál volt annyi hely, hogy az egész vendégsereg elférjen, ezért a falu rendelkezett egy közösségi teremmel, mely a nagyobb szabású eseményeknek adott otthont./
Ekkorra már az egész falu összegyűlt, mert érdemszerző cselekedet volt részt venni az esküvői menetben. Még a rabbik is abbahagyták a tanítást, és tanítványaikkal együtt mentek az ünneplők közé.
A vőlegény és a menyasszony nagy tiszteletnek örvendett.
Példa erre, hogy egy zsidó irat elbeszélése szerint az írástudók megdicsérték I. Heródes Agrippa királyt, aki kíséretével együtt kitért egy esküvői menet elől.
A vőlegény házában bőséges lakoma várta az érkezőket. Először egy pohár bor mellett áldást mondtak a jegyespárra, majd a vőlegény jegyese ujjára húzta a gyűrűt, e szavak kíséretében: „Légy nekem megszentelve ezzel a gyűrűvel Mózes és Izrael törvénye szerint.”
A rabbi rövid beszédet mondott, és felolvasta a házasságlevelet, aztán megkezdődött a vigadalom.
A jókedvről az ifjú férj barátai gondoskodtak. Közülük került ki a násznagy is, akinek kötelessége volt figyelemmel kísérni az ifjú pár és a vendégek kívánságait.
Zsidó ünnepek
1. Páska, a kovásztalan kenyerek ünnepe
Az Egyiptomból való szabadulás emlékére ülték meg. Niszan hó 14-én (márc.-ápr.) kezdődött és egy hétig tartott. Minden izraelita férfinak részt kellett vennie rajta, mégpedig úgy, hogy Jeruzsálembe zarándokolt.
2. Pünkösd, az aratás ünnepe
Egy napig tartott, a Páska után 50 nappal. A búzaaratás végét jelentette. Új búzából sütött kenyeret mutattak be Istennek áldozatul.
3. Kürtzengés vagy újhold ünnepe
A hetedik hónap (október) első napján tartották, és az év kezdetét jelentette.
4. Engesztelési nap
Tíz nappal újév után a nemzet bűnbánati napja volt. Jeruzsálemben a főpap megvallotta a nép bűneit, és egy állat áldozati vérével ment be a Szentek Szentjébe, hogy bocsánatot szerezzen Istentől.
5. Sátoros ünnep
Az Ígéret földjére való bevonulásra emlékeztek általa, öt nappal az engesztelés ünnepe után, és nyolc napig tartott.
6. Hanukka, a Templomszentelés ünnepe
Kiszlev hó (december) 25-én kezdődött és nyolc napig tartott, annak emlékére, hogy Makkabeus Júdás idejében – Kr.e. 165-ben – megtisztították és újra felszentelték a Jeruzsálemi templomot.
7. Purim ünnepe
Megemlékezés Eszter királynőről, aki a babiloni fogság ideje alatt megmentette a zsidókat a pusztulástól.
A Törvény előírta, hogy minden zsidó férfi a három nagy ünnepre (Páska, Pünkösd, Sátoros ünnep) Jeruzsálembe zarándokoljon. Ennek teljesítése a távolban élők számára szinte lehetetlen volt, ezért legtöbben csak a Páska, vagyis húsvét ünnepére mentek a szent városba.
