Rólam

Bognár Mária vagyok.
Filozofikus hangulatban lévén azt mondhatnám: ennyi elég is a bemutatkozáshoz. Mert "ami igazán lényeges, az a szemnek /úgyis/ láthatatlan" - hogy Exupéry-t idézzem. A többiről meg nem érdemes beszélni.
Ember vagyok és vándor ezen a földön, örök változásban, kihívások kereszttüzében. Mint bárki más... Ami "bárki mástól" megkülönböztet, az: a mód, ahogyan ezekre a kihívásokra válaszolok.
Ami "bárki mással" összeköt, az a találkozás. A találkozás, ami lehet egy pillanat, lehet hosszú út. Lehet örömteli, építő, és lehet romboló. Lehet közömbös is - bár ebben nem nagyon hiszek.

Mert mindenképpen kisugárzok magamból valamit. Azt, ami bennem van. Ahogy gondolkodom és élek. Ahogy őrzöm a szívemet. Ez pedig nagy felelősség. Mert belőle indul ki az Élet. És mert hitem szerint egyszer eljön a pillanat, amikor sor kerül a Nagy Találkozásra - azzal, Aki létbe kívánt engem.

No. Hogy eddigi pályafutásomról is szót ejtsek néhány gondolat erejéig.

A Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végeztem Budapesten 1987-ben. A diploma megszerzése után Cserháti püspök úr meghívására - aki jelentős anyagi támogatást nyújtott tanulmányaim elvégzéséhez -, Pécsre költöztem, hogy hittant tanítsak gyerekeknek.

Nem mondhatnám, hogy nagy örömmel hagytam el a fővárost, döntésem mégis sorsfordítónak bizonyult, mert a lurkókkal való foglalkozás során alakult ki bennem az elhivatottság érzése. Nagyon szerettem velük lenni!
/Arról, hogy ők hogyan emlékeznek vissza az együtt töltött időre, egyikük beszámolója alapján itt olvashatsz./

Rövid idő elteltével a felnőtt, pontosabban az egyetemista korosztállyal is kapcsolatba kerültem és néhány lelkes ifjúval létrehoztam egy közösséget, mely biztonságot adó otthon és a hitbeli növekedés kiindulópontja lett számukra.
22 éven át vezettem és tanítottam ezt a generációt, valamint a hozzájuk csatlakozó "örök fiatalokat".

Aztán egyik napról a másikra átalakult az életem.
A változások az 50. születésnapom körül kezdődtek. Vízválasztónak tekintettem ezt az évszámot. Ötven évet töltöttem már ezen a földön... Mennyit élek még? Ki tudja. Bármennyit is, az: új lehetőségeket tartogat számomra!
El is mondtam ezt Istennek.
Akkor még nem gondoltam, hogy az új életem azzal kezdődik, hogy a régi romba dől. Mindenestől.
Nemsokára elveszítettem a munkámat és vele együtt a szolgálati lakást is, ahol addig laktam. Kezem alatt esett szét a közösség, melyet évtizedekkel korábban alapítottam.
Nagyon fájt. De egyvalamit biztosan tudok!

Isten azért hozott ki a régi életemből, hogy bevihessen az újba!

Életszemléletem és céljaim két pontban foglalhatók össze.
Az egyik: jelenvalóvá tenni Isten Országát itt a földön, ahogyan csak lehet, vagy éppen szükséges. A másik: tudatosan élni az Életet, és szüntelen növekedni a tanulás és a tapasztalatok árán.

Ez a honlap azért jött létre, hogy valamilyen formában mindkét cél eszköze legyen. Címe: ADONAI. Azt jelenti: az Úr.

Szolgáljon neki minden szó, minden gondolat!