free amp template
Érdekességek a Biblia világából
A betlehemi csillag rejtélye
 A betlehemi csillag rejtélye

Évszázadokon át foglalkoztatta a csillagászokat, hogy mi is lehetett valójában a betlehemi csillag, mely a napkeleti bölcseket Jézus születésének helyére vezette.
Számos elmélet látott napvilágot, míg végül fényt derítettek a rejtélyre.

Lássuk először a legkorábbi elképzeléseket!
    1. A betlehemi csillag egy üstökös volt - ahogy a templomi freskók és a képek ábrázolják.
A feltevés alapja, hogy egy-egy üstökös akár több hétig, vagy hónapig is látszik az égen, sőt!, a mozgása is nyomon követhető.
A baj csak az, hogy a Jézus születése körüli időben semmiféle üstökös megjelenéséről nem számoltak be a csillagászok!
Ráadásul: egy üstököst egészen biztosan nem követtek volna nyomon a bölcsek, hiszen az akkori felfogás szerint az ilyen égi jelenség mindig valami bajt, vagy tragikus eseményt jelzett.
    2. Egy másik elmélet szerint meteort, vagyis hullócsillagot láttak a bölcsek.
Ennek azonban ellene mond, hogy egy hullócsillag - ahogy ezt mi is tapasztalhatjuk -, legjobb esetben is csak másodpercekig látható az éjszakai égbolton. (Hullócsillagok; az űrben keringő kisebb kövek, melyek a súrlódástól felizzanak.)
    3. Felmerült annak a lehetősége is, hogy a betlehemi csillag egy Föld mellett elhaladó kisbolygó volt.
Ennek fényét azonban csak igen ritkán és rövid ideig lehet látni, tehát nem követhették volna a bölcsek.
    4. Mások szerint szupernóva lehetett az, amit a bölcsek láttak.
A szupernóva egy - akár a Napnál is nagyobb tömegű csillag - végső robbanása, melynek fénye hónapokig látszik az égen. A Jézus korabeli csillagászok azonban egyáltalán nem számoltak be ilyen jelenségről!
    5. Áttörést jelentett Johannes Kepler (1571-1630) német matematikus, csillagász és asztrológus elmélete, miszerint a betlehemi csillag két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából adódó jelenség volt.
Bár Kepler egy szupernóva egyidejű megjelenését is feltételezte, elmélete mégis új alapokra helyezte a csillagászok vizsgálódását.
     
Míg végül 1925-ben egy német tudós, Paul Schnabel megfejtette a titkot! Pedig nem is csillagász volt! Hogyan sikerülhetett neki? 

Néhány évvel korábban az Eufrátesz partján (régen Babilónia; ahonnét valószínűleg a bölcsek is jöttek) egy korabeli csillagvizsgáló helyén kétezer éves agyagtáblát találtak. Ennek szövegét fejtette meg a német tudós. 

Kétezer éves agyagtábla
A ma Berlinben őrzött cserépdarab pontos leírást ad egy i.e. 7-ben bekövetkezett páratlan eseményről. Eszerint: a Jupiter és a Szaturnusz egy év alatt háromszor volt látható a nyugati égbolton, mégpedig a Halak csillagképben!
(Mai időszámításunk szerint: május 9-én, október 3-án, és december 5-én.)
Mindhárom esetben olyan együttállás valósult meg, mely a két bolygót egyként láttatta a Földről.
Ez az esemény azért különleges, mert a két csillag együttállására - a Halak csillagképben - jó esetben is évszázadokat kell várni!
Az első ilyen együttállást i.e. 860-ban figyelték meg a csillagászok. Ezután következett a Jézus születésével egyidejű, i.e. 7-ben. Legközelebb 2378-ban fog rá sor kerülni.
   
Így hát megoldódott a betlehemi csillag rejtélye!
A jelenség érdekessége - vagy Isten kreativitása? -, hogy az akkori emberek a Jupitert a királyok csillagaként ismerték, a Szaturnusz a zsidók csillaga volt, a Halak csillagkép pedig a Messiás jelképe.
Hogyne követték volna a bölcsek ezt a csillagot! Hiszen előttük egyértelmű volt, hogy a zsidók országában Messiás-Király született!
A Biblia könyvei
A Biblia elnevezése a görög eredetű: biblia = könyvecskék szóból származik.
Az Ószöv. keletkezési ideje a Kr. e. -i csaknem 1000 év! Eredeti nyelve az óhéber.
Az Újszöv. keletkezési ideje jóval rövidebb, csupán a Kr. u.-i 200 év.
Az Újszövetség ógörög nyelven íródott. Magyar nyelvre a XV.-XVI. sz-ban fordították le.
A Biblia növényei képekben
Rendkívül érdekes, és nagy gonddal összeállított képeket és rövid leírásokat tekinthetsz meg a Biblia növényeiről.
Dr. Juhász Miklós egyetemi tanár (növénytani tanszék) munkája Szeged
Alámerítő János
Születését és küldetését Gábor angyal adta tudtul apjának, Zakariás papnak. Születése fél évvel korábbra tehető, mint Jézusé, akinek az unokatestvére volt. Születésének helye a Jeruzsálemtől 7,5 km-re nyugatra fekvő Ain Karim. Apját egy éves kora körül; anyját, Erzsébetet hét évesen veszítette el.
 
Felnőve Júda hegyeiben vagy Júda pusztaságaiban lakhatott, valamiféle barlangban. A sáska, amivel táplálkozott, Arábia és Afrika egyes részein még ma is eledel. Tűzön megpirítva, mézzel fogyasztják.
Hogy tagja volt-e a kumráni esszénus közösségnek, nem tudjuk. Lehetséges, de nem bizonyítható. Mellette szól, hogy az esszénusok szívesen fogadtak örökbe árva, vagy egészen kicsi gyermekeket, hogy azokat saját szellemiségükben neveljék fel.
János a pusztában prédikált, és bűnbánatot hirdetett, melyet egy szimbolikus cselekedettel, az alámerítéssel erősített meg. Jézust a Jordánban meríti alá, Betánia vagy Ainon közelében.
Ez azért érdekes, mert Betánia volt az a hely, ahol egykor Illés próféta lakott. A zsidók úgy hitték, hogy Illés visszajön, és meghirdeti a Messiást. Jánosról pedig ezt mondta Gábor angyal: "Illés szellemével és erejével lesz tele."
János nyilván azonosította magát a prófétával.
Erőteljes tevékenységével nagy hírnévre tett szert, sokan csatlakoztak hozzá és követték tanítását. Saját imádságaik és aszketikus szokásaik voltak.
Tragédiáját az okozta, hogy "erősen bírálta" Heródes Antipas negyedes fejedelmet, aki Kr.u. 28-ban Rómából Palesztinába szöktette féltestvére, Fülöp feleségét, Heródiást. Mivel János szót emelt a házasságtörés ellen, Antipas elfogatta, és börtönbe vetette.
A börtönben valószínűleg rendszeresen látogathatták tanítványai. Tőlük üzent Jézusnak: - Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?
Végül - Heródiás ármánykodásának köszönhetően - Antipas lefejeztette Jánost. A kivégzésre a Holt tenger keleti partján fekvő Maherusz várában került sor Kr.u.29-ben. Tanítványai temették el, egy régi hagyomány szerint Szamariában.
Követőivel még 25 évvel később is találkozunk Efezusban! (ApCsel 19,1-7)
Apostolok
A tű foka
Három elképzelés van ezzel a kifejezéssel kapcsolatban.
*  Az egyik, hogy Jézus pusztán egy zsidó közmondást idézett.
*  A másik elgondolás azon a tényen alapszik, hogy egyes kéziratokban a 'kamelon' = teve helyett a 'kamilon' szó áll, ami viszont kötelet jelent.
*  A harmadik, hogy létezett Jeruzsálemben egy nagyon szűk kapu, amin a teve csak úgy tudott átmenni, ha minden terhet levettek róla.
Ki-ki válasszon kedvtelése szerint! 
Csodák az ókor világában *
Csodákról nem csupán a keresztény irodalom beszél. A ránk maradt írásos bizonyítékokból tudjuk, hogy pogány környezetben is ismert jelenség volt a csoda.
 
A görögországi Epidauroszban például Aszklépiosz szentélye híres gyógyító hely volt, melyet messze földről látogattak az emberek. A hatalmas templomban papok, orvosok és ápolók gondoskodtak a betegek ellátásáról. Feliratok és fogadalmi táblák igazolják, hogy sokan valóban meggyógyultak. A helyet a mai zarándok helyekhez lehetne hasonlítani.
A kereszténység elterjedése után - egészen az V. századig - az epidauroszi templom keresztény gyógyító központként működött tovább.
 
Azonban nem csupán helyekhez, hanem neves személyekhez is fűződnek olyan elbeszélések, melyek csodás eseményekről számolnak be.
Philosztratosz görög író Apollóniuszról írt életrajzában beszámol arról, hogy a filozófus megdöbbentő csodákkal támasztotta alá tanítását.
A római történetírók csodatevő császárokról tudósítanak.
A zsidó Talmudban (= Törvény magyarázat) csodatevő rabbikról olvashatunk.
 
Háromféleképpen osztályozhatjuk az elbeszélt csodatörténeteket:
         
1. Az istenek szentélyeinél történt csodák
         
Nem csak Epidauroszban, hanem Athénben, Pergamonban és Rómában is voltak olyan szentélyek, melyeket tömegek látogattak a gyógyulás reményében. Süketek, vakok, bénák, különféle betegségben szenvedők keresték fel ezeket a helyeket. Minden gyógyulás újabb és újabb zarándokokat vonzott.
A szentély többnyire hatalmas épület volt, ide vitték be a betegeket, itt mutatták be a kérő és a hálaadó áldozatokat is.
               
2. Mágiával létrehozott csodák
           
A mágusok és varázslók általában semmilyen vallási közösséghez nem tartoztak, egyetlen intézménynek sem voltak tagjai. Titokban dolgoztak, hírüket szájról szájra adták tovább az emberek. Azok keresték fel őket, akik személyes problémáik megoldását remélték a mágia tudományától. Pl.: rontás levétele, jövendő mondás, szerelmi kötés, gyógyulás.
Josephus Flavius zsidó történetíró (Kr.u. I sz.) számol be egy Eleázár nevű férfiról, aki mágikus szertartásai során ördögöket űzött ki a megszállottakból.
A mágia tudománya lehetővé tette, hogy a varázsló a maga szolgálatába állítsa a természetfeletti világ erőit.
     
3. Karizmatikus személyek csodái
           
Az ókorban is találkozunk olyan emberekkel, akik új tanok, új eszmék hirdetése révén váltak ismertté. A mágusokkal szemben ők a nyilvánosságot keresték, hiszen az volt a céljuk, hogy híveket, követőket toborozzanak. Tanításukat csodákkal és jelekkel igazolták.
Talán legismertebb közülük a kisázsiai Apollóniosz, aki végigjárta az akkor ismert világot. Követőit aszketikus életmódra oktatta, betegeket gyógyított, ördögöket űzött ki, és halottakat támasztott fel.
Szót kell ejtenünk a prófétákról is, akik gondolkodásban a legközelebb álltak Jézushoz. Olyan zsidó férfiak voltak, akik a római birodalom bukásáról, Izrael szabadulásáról jövendöltek. Az Apostolok Cselekedeteiben (5,36) olvashatunk Teudásról, akit lázító tanítása miatt a rómaiak megöltek, követőit pedig szétszórták.
               
Az evangéliumok csoda elbeszélései
             
Szembeötlő a hasonlóság Jézus, és a karizmatikus személyek küldetéstudata, illetve magatartása között. Van azonban valami, ami egészen más értelmet nyer!
Jézus: minden tettével Isten Országát teszi jelenvalóvá itt a földön! Tanítása és cselekedetei az örök életben való részesedés hitét és reményét ültetik el az ember szívében. "Isten országa közöttetek van." - tehát elérhető és megtapasztalható közelségben.
Hatalmas különbség az is, hogy Jézus csodái nem csupán a test gyógyulását célozzák, hanem a lélek, vagyis az egész személyiség helyreállítását is.
Amikor Jézus gyógyít, dinamikus erővel bíró új életet teremt!
-------------------------------
 * Evangélium-magyarázatok III. rész: Csodák Dr. Tarjányi Béla könyve alapján. Szent Jeromos Bibliatársulat Bp. 1998
Emberfia
Emberfia, azaz: 'ben adam'. Hebraizmus, vagyis jellemzően héber kifejezés, amit gyakran használ a Biblia. Jelentése: gyenge kis lény. Az emberiség fia. Ádám fia.
A fogalom kiemeli a földi halandó törékenységét és kicsinységét.
Bár az ember Isten előtt csak egy lehelet, Isten mégis a teremtés urává teszi, és elhalmozza ajándékaival.
Az Ószövetségben
Ezekiel prófétát 87-szer szólítja így Isten, annak érzékeltetésére, hogy milyen kicsi is a Magasságbelihez viszonyítva.
A zsoltárok könyvében néha a királyra, néha pedig az emberiség, vagy a zsidó nép körülírására használják a szót.
Dániel próféta látomásában az Emberfia égi lény, aki minden hatalmat és méltóságot megkap. Az ég felhőin érkezik Istenhez, aki királyságot ad neki, hogy legyőzze a négy vadállatot.
/Dániel leírását valószínűleg keleti, ill. kánaáni mitológiai elemek is befolyásolták, melyekben szintén megtalálható az égi király fogalma, aki a világ ura lesz./
A zsidó hagyományban
A Dániel könyvénél későbbi zsidó iratok is írnak az Emberfiáról, mégpedig természetfeletti vonásait hangsúlyozva. Isten jobbján ül, birtokában van az igazság, ami szerint az idők végén ítélkezni fog. Dicsőségben jelenik meg, bosszút áll az igazakért... ám szó sincs szenvedéséről!
Az Újszövetségben
Az 'Emberfia' kifejezést csak Jézus használja, mégpedig önmagára vonatkoztatva, és kizárólag a feltámadás előtt. Kijelentései két csoportra oszthatók.
Az egyikben az Emberfiának hatalma van:
- a bűnök bocsánatára, 
- arra, hogy ura legyen a szombatnak,
- hogy Atyja dicsőségében, felhőkön jöjjön el,
- az Atya jobbján üljön.
A másikban az Emberfia szenved és gyalázat éri:
- nincs hol lehajtania a fejét,
- sokat kell szenvednie,
- azért jött, hogy szolgáljon, és váltságul adja életét.
Az Emberfia elleni bűnök bocsánatot nyernek. Tanítványai az Emberfiáért szenvedni fognak.
Sok szentírás-magyarázó úgy gondolja, hogy Jézus tudatosan alkalmazta magára a dánieli apokaliptikus látomás 'Emberfia' kifejezését. Mások szerint a név használatával az volt a szándéka, hogy törékenységét és sebezhetőségét összefüggésbe hozza égi eredetével és természetfeletti tulajdonságaival.
Farizeusok*
Zsidó vallási párt tagjai, akik a Törvény és az Atyák hagyományainak alapos ismeretével rendelkeztek.
Szigorúan megkövetelték a saját törvény-magyarázataikhoz való igazodást, különösen a szombat, a rituális tisztaság és a tized kérdésében.
 
Nevük a héber phariszaiosz = elkülönült szóból vezethető le. Valószínűleg ellenfeleik nevezték így őket, mert a szabályok és törvények aprólékos értelmezése folytán erősen elkülönültek a "tisztátalan" tömegtől.
Egymás megszólítására a haver/haverim (mai: haver!) szót használták, ami barátot jelent.
 
A legtöbb írástudó a farizeusok pártjába tartozott. Ezért olvassuk az evangéliumokban legtöbbször így: "A farizeusok és az írástudók...".
A papi arisztokratákkal - a szadduceusokkal - szemben a laikusokat képviselték, és tudásukon kívül semmi más eszközük nem volt a hatalom gyakorlására.
A nép körében nagy tekintélyt vívtak ki maguknak. Nem voltak politikai céljaik, csupán vallásiak. Tanításuk már Jézus korában irányt szabott a palesztinai zsidóságnak.
 
Jézus meglehetősen szigorúan ítélte meg őket, nem tanításuk, hanem magatartásuk miatt.
Túlzott buzgalmuk akadálya volt a szereteten alapuló közösség létrejöttének. Szemléletük formalizmussá és képmutatássá torzult, és az élő hit megmerevedését vonta maga után. Ezt bírálta Jézus.
Ezért kezdettől fogva szemben álltak egymással, míg összeütközésük végül Jézus halálra ítéléséig fajult.
 
Jeruzsálem pusztulása után /a rómaiak egy lázadást követően Kr. u. 70-ben földig rombolták Jeruzsálemet!/ a farizeusok érdeme volt a zsidó kultusz és vallás fennmaradása. Sok tekintetben tehát ők voltak az ószövetségi kinyilatkoztatás megőrzői.
-----------------------------
* Dr. Herbert Haag: Bibliai lexikona alapján. Apostoli Szentszék Könyvkiadója Bp., 1989
Főtanács
A főtanács, (arámul: szanhedrin; görögül: szünedrion) a babiloni fogság után a zsidó törvényhozás és a bíráskodás legfőbb szerve volt. Létrejöttének pontos idejét nem tudjuk, de az bizonyos, hogy I.e. a III. században már létezett.
Hasonlóképpen működött, mint a mai Parlament, és a Bíróság. Minden vallási és politikai kérdésben (e kettő a zsidó társadalomban összefonódott) döntést hozhatott és bíráskodási joggal rendelkezett.
Komoly szava volt a római hatóságok előtt is; pl. ha a hagyományok megsértésével kapcsolatban merült fel probléma az idegen megszállók részéről. A nép előtt pedig megkérdőjelezhetetlen tekintélynek örvendett. A távoli országokban élő zsidók számára a főtanács határozatai iránymutatásnak számítottak.
   
Kik voltak a főtanács tagjai?
 
A Misna (zsidó tangyűjtemény) elmondja a feltételeket, mellyel valaki a főtanács tagja lehetett:
„Jó növésű, tanult, jó megjelenésű, érett korú férfi, aki járatos a varázslatban, és beszéli a pogányok nyelvét, hogy a szanhedrin így ne legyen kitéve a tolmács hamisításainak.”
Aki az Ószövetséget ismeri, tudja, hogy a varázslat és a bálványimádás szigorúan tilos volt, ezért megütközhet azon, hogy a tanács tagjainak a varázslatban jártasnak kellett lenniük. A szöveg azonban nem azt jelenti, hogy gyakorolniuk kell a varázslást, hanem azt, hogy föl kell ismerniük a varázslást és fogásait, hogy le tudják leplezni a varázslókat.
 
A tanács a főpappal együtt 71 tagot számlált. Ahhoz, hogy érvényes ítélet születhessen, legalább 23 tanácstagnak jelen kellett lennie az ülésen.
1. Főpapok
Elnökként a megválasztott főpap. Jézus perében: Kaifás.
Valamint azok a főpapok, akik már letették hivatalukat, tehát Kaifás elődei voltak.
2. Papi hivatalnokok
A templomőrség parancsnoka; a templom felügyelője; és három kincstárnok.
A templomőrség parancsnoka töltötte be a rendőrfelügyelő tisztét, ennélfogva Jézus elfogatásánál is jelen kellett lennie.
Lukács evangéliumából tudjuk, hogy a templomőrség parancsnoka ebben az időben Jonatán, Kaifás főpap sógora volt. (ApCsel 4,6)
3. Zsidó előkelők
Vagy más néven a vének, akik nagy befolyással bírtak. Egyiküket név szerint is ismerjük, ő Arimateai József, aki igaz ember volt, és nem értett egyet a főtanács határozatával Jézus perében. (Luk 23,50-53)
Az ő sírboltjába temették Jézust.
4. Írástudók képviselői
Ők valamennyien a farizeusok csoportjához tartoztak, és a polgári réteget, vagyis a 'laikusokat' képviselték.
Az írástudók között lehetett Nikodémus is, aki annak idején éjszaka felkereste Jézust, hogy beszélgessen vele; amikor pedig a főtanács el akarta fogni a Mestert, a törvényre emlékeztette őket. (Jn 3,1-21 és Jn 7,51)
Nikodémus volt az a férfi, aki Arimateai Józseffel együtt eltemette Jézust. (Jn 19,38-42) Ennek a tettnek az volt a következménye, hogy nem vehettek részt a páska-vacsorán, mert tisztátalanná váltak.
 
Hogyan zajlott le a főtanács ülése?
Erre a kérdésre szintén a Misna ad magyarázatot.
A tanács tagjai félkörben foglaltak helyet, középen helyezkedett el a hivatalban levő főpap, aki elnökölt. A főtanács tagjaitól jobbra és balra ült egy-egy jegyző, akik minden elhangzott szót leírtak.
Középen állt a vádlott. Mögötte a földön ültek a fiatal törvényszéki gyakornokok és a joghallgatók.
A per megkezdésekor a törvényszolga felszólította a tanács tagjait, hogy adják elő vádjaikat. Joguk volt kérdéseket feltenni a vádlottnak, sőt, meg is félemlíthették annak érdekében, hogy beismerő vallomást csikarjanak ki belőle.
Az ülés elején hallgatták meg a tanúkat is. Két ember egybehangzó véleményére volt szükség a hiteles tanúskodáshoz.
Amikor elég bizonyíték gyűlt össze a vádlott ellen, akkor őt az őrség kivezette, hogy a tanács tagjai szavazhassanak.
A törvényszolga minden tanácstagot nevén szólított.
A szavazást a tanács legfiatalabb tagjának kellett kezdenie és 2 formula között választhatott: „Életre!” vagy: „Halálra!”
A felmentő ítélethez elegendő volt az egyszerű szótöbbség, a bűnösséget kimondó ítélethez a jelenlévők fele és még 2 szavazatra volt szükség.
Szavazás után a vádlottat újra bevezették a terembe, és leoldották róla a köteleket.
A tanács tagjai felálltak, és az elnök, kötelességének tudatában, mely szerint neki kell védenie Izrael törvényét, ítéletet hirdetett.
Jézus esetében ez így történt:
- A tanács a názáreti Jézust, az ácsot, istenkáromlás vétke miatt halálra ítélte!
   
A zsidó közösségek belső életéhez ma is hozzátartozik a rabbik bírósága.
------------------------------------
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Frigyláda
Amikor a zsidók kimenekültek Egyiptomból, és a pusztában vándoroltak új hazájuk felé (I. e. 1200 körül), Mózes két kőtáblára véste azokat a parancsokat, melyeket Istentől kapott a Sínai hegyen.
Hogy a két kőtábla biztonságban legyen, és Izrael fiai sohase feledkezzenek meg az Istennel kötött szövetségről, a két táblát egy ládába helyezte. Ezt a ládát hívjuk frigyládának, vagy a szövetség ládájának.
Frigyláda

A láda akácfából készült, a fát pedig kívül-belül színarannyal borították. Fedele tiszta aranyból volt, rajta - szintén aranyból öntve - két kerub térdelt. Egyik szárnyukat a láda fölé terjesztették, másikkal /az alázat jeleként/ önmagukat takarták be.  

A pusztai vándorlás során a frigyládának külön őrzői voltak, akik - Isten jelenlétének szimbólumaként - a ládát és benne a két kőtáblát a nép előtt hordozták. Ha megálltak, a ládát a szent sátorban helyezték el, ahol a papok a szertartásokat végezték.
A honfoglalás után bírák vezették a népet. Az ő idejükben a láda a Szamariában levő Siló városában állt, mely 200 éven keresztül a fiatal zsidó állam szellemi központja volt.
A Bibliából tudjuk, hogy ebben az időben a zsidók sok csatát vívtak a szomszédos népekkel. A filiszteusok elleni háború alkalmával - a nép kívánságára - a ládát a táborba vitték, hogy segítse a harcosokat.
A filiszteusok azonban megverték az izraelitákat, a ládát pedig elrabolták tőlük. Asdódban, Dágon istenség templomában állították fel.
De a láda nem hozott szerencsét rájuk, mert nem sokkal az elhelyezése után súlyos dögvész ütött ki a városban. Mivel a tragédiát a ládában lakozó idegen istenségnek tulajdonították, habozás nélkül visszaküldték azt az izraelitáknak.
Ettől kezdve a zsidók a ládát először Bét-Semesben, majd Kirjat Jearimban, végül Giboában őrizték.
A királyság megalapítása után a második király, Dávid, a frigyládát Jeruzsálembe vitette. (I. e. 1000 körül.) Amikor fia, Salamon megépítette a templomot, a ládát a templom legbelső helyiségében, a Szentek Szentjében helyezték el. Ide csak a főpap léphetett be, mégpedig évente egyszer, engesztelés napján.
Ez volt a frigyláda végleges helye I. e. 587-ig, amikor is Babilon megtámadta Izraelt, kifosztotta és lerombolta a várost, ill. a templomot.
A frigyláda története itt véget ér.
A Makkabeusok könyvében még olvashatunk róla, mert a könyv írója azt állítja, hogy a ládát Jeremiás próféta a templom pusztulása előtt elrejtette.
A Jelenések könyve szerint a frigyláda az égbe, Isten örök templomába került, ahol a végső időben láthatóvá válik. (Jel 11,19)
Gyehenna
Jeruzsálemtől délnyugatra eső völgy = Hinnom völgye. Héberül: ge'hinnom.
Eredetileg a pogány Moloch kultusz színhelye volt, ahol gyermekeket áldoztak Baal és Moloch tiszteletére.
Egyes vélemények szerint tűztónak is hívták. (tüzes tó, ahová a gonoszokat vetik.)
A bálványimádáshoz visszatért Achab zsidó király (Kr.e. 700 körül.) itt égettette meg gyermekeit. 
Később Jozija király úgy számolta fel a pogány szokásokat, hogy szemét lerakót létesített ezen a területen, ahol szinte állandóan égett a tűz.
Jeremiás próféta (Kr.e. 600 körül) - Jeruzsálem pusztulásáról jövendölvén -, azt írja, hogy az Öldöklés völgyének fogják hívni a helyet, mert Júdában olyan sokan meghalnak, hogy nem lesz hova temetni a holtakat. Keselyűk és hiénák martalékává válnak, és férgek emésztik meg a maradékot.
Mindezt Isten ítéletének tartja, Júda hűtlensége miatt.
/Jeremiás előre látta a pusztítást, amit Kr.e. 587-ben Nebukadnezár babiloni király végbevitt./
Izaiás próféta a Hinnom völgyét a végső idők büntetésének színhelyévé teszi, ahol a gonoszok örökké szenvednek.
Jézus korában a városon kívül eső völgyet szemét égetőként használták, de ide dobták a bűnözők holttestét is, ami a szeméttel együtt elégett.
A zsidó irodalom a pokol bejáratának nevezi a helyet, így a völgy az örök tűz jelképe lett.
Hány nyelven beszélt Jézus?
Palesztinában az arám nyelvet beszélték, Jézusnak is ez volt az anyanyelve. Hozzátehetjük, hogy valószínűleg a galileai nyelvjárást használta, hiszen azon a vidéken nevelkedett.
Az arámon kívül ismernie kellett a hébert is, mert hat éves korától minden gyerek járt a zsinagógai iskolába, ahol olvasni tanították. Itt tanulmányozták a szent Iratokat, melyek héber nyelven íródtak.
Jézus korában a hébert már nem használták a köznapi beszédben, de a vallás nyelve volt, ahogy nálunk a latin.
 
A rómaiak I.e. 65-ben foglalták el Palesztinát. Attól kezdve jelenlétük állandó volt a térségben. Nyelvük pedig: a latin. A római katonák is ezen a nyelven beszéltek. Nem valószínű, hogy Jézust különösebben érdekelték volna a latin nyelv rejtelmei, de néhány szót biztosan tudott.
A görög nyelvet sokkal régebben ismerték Palesztina területén. Amikor Nagy Sándor I.e. 332-ben elfoglalta a Földközi-tenger partvidékét, a leigázott népek számára kötelezővé tette a görög nyelv elsajátítását.
A rabbik hiába tiltakoztak, mondván: „Amelyik zsidó görögre tanítja gyermekét, legyen átkozott, éppen úgy, mint aki disznóhúst eszik.”; a nyelv elterjedt.
Elősegítette ezt az is, hogy sok görög kereskedő tartott fenn kapcsolatot az országgal.
Nem volt ritka, hogy zsidó szülők görög nevet adtak gyermekeiknek.
Az apostolok közül több férfinak is görög neve volt. Pl.: András, Fülöp, Tádé (= Theodotoszból).
Jézus valószínűleg beszélte a görög köznyelvet, hiszen többször járt görög kultúrájú területen, ahol szóba elegyedett az ottani emberekkel. Pl.: Dekapolisz területén: Gadarában; vagy a Földközi-tenger partján: Tirusz és Szidon vidékén.
János apostol feljegyzi, hogy sok görög is felkereste Jézust. Feltehetően nem tolmács útján beszélgetett velük.
Nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy Jézus anyanyelve az arám volt, de jól ismerte a hébert, és valamilyen szinten beszélte a görög köznyelvet.
Hillél rabbi
Hillél okos, bölcs, és békeszerető rabbi volt, egy neves dinasztia megalapítója. Földművesből lett tanítóvá. Jézus születése idején lehetett a Szanhedrin* feje. Liberális felfogása és tanítása révén vált ismertté. Egyik utóda a Bibliában is szereplő Gamaliel rabbi, aki igen toleránsan viselkedett a Jézust követő tanítványokkal szemben.**
 
Hillél mondását - pozitív megfogalmazásban - Jézus is idézi a Mt 7,12-ben:
"Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták."
-------------------------------------
* Szanhedrin = főtanács
** Apcsel 5,38-39
Idő fogalma a bibliai gondolkodásban
Igen érdekes és elgondolkodtató az Újszövetség szóhasználata az idő fogalmával kapcsolatban.
1. Kronosz
A görög mitológiában Uranosz (=ég) és Gaia (=föld) gyermeke, az idő ura. Hosszú fehér szakállú, öreg, bölcs emberként ábrázolták, kezében kaszával, homokórával.
A kronosz "folyó" idő. Események, történések egymást követő sorozata. Mérhető idő, melyben semmi rendkívüli nem történik, de fontos, mert előkészít dolgokat!
2. Kairosz
A görög mitológiában az alkalom, a döntő pillanat istene. Daliás ifjú képében szokták ábrázolni, bokája körül szárnyakkal, aki el-elsuhan a halandók mellett. Ha valakinek sikerül megérintenie, arra boldogság és szerencse vár.
A kairosz azt jelenti: megfelelő idő. Alkalmas pillanat. Kijelölt, elrendelt idő. Krízishelyzet. Amikor valami különleges történik. Míg a kronosz mennyiségi, a kairosz inkább minőségi idő.
   
Az ortodox és a görög katolikus egyházban ezekkel a szavakkal kezdődik az istentisztelet: 'Kairos tou poiesai to Kyrio.' (Kairosz tu pojeszaj to Kürio.) Vagyis: 'Eljött az Úr cselekvésének ideje.' Az Örökkévalóval való érintkezés pillanata.
Időrendi táblázat - Palesztina uralkodói Jézus idején
Az I. e.-i első század közepétől Palesztina római fennhatóság alatt állt. Időrendi táblázatunk megmutatja, hogy mely császárok, illetve helytartóik uralkodtak Jézus idején e kis ország fölött.
Mivel a Római Birodalomnak szüksége volt helyi vezetésre is, ezért megengedte - vagy jó pénzért eladta - az ország közvetlen irányítását, és zsidó uralkodókat nevezett ki. Így került hatalomra a Heródes dinasztia.
A Jézus születése körüli időben Nagy Heródes volt Palesztina királya.
Halála után három fia örökölte az országot. Archelausz Júdea, Szamaria és Idumea etnarchája, Antipász Galilea és Perea negyedes fejedelme, Fülöp Gaulanitisz, Batanea, Trachonitisz és Auranitisz fejedelme lett.
Archelaus azonban - apjához hasonlóan - kegyetlen uralkodó volt, ezért Augustus császár megfosztotta királyi székétől és Galliába száműzte, területe fölé pedig ettől kezdve Rómából rendelt helytartót.   /Ld.: TÉRKÉP/
 
Palesztina vallási életét a papok irányították, élükön a főpappal. Jézus életében Annás és Kaifás játszott meghatározó szerepet.
Imaszíj = tefillin

Amikor a zsidó férfiak imádkoztak, akkor egy bőrszíjat tettek a homlokukra és ugyanilyen bőrszíjat tekertek a bal kezükre is.
A bőrszíjra egy kis doboz volt erősítve, benne a következő írással:
"Legyen ez jelként a kezeden,
és emlékeztető jelzés a szemeid között.
Mert erős kézzel hozott ki az Úr Egyiptomból."
Kiv 13,16

Minden egyes alkalommal, amikor ezt az imaszíjat feltekerték a kezükre, így imádkoztak: 

Imaszíj
"Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek igazsággal és törvénnyel,
jósággal és szeretettel,
eljegyezlek magamnak hűséggel,
hogy megismerd az Urat."
Oz 2,21-22
 
Jézus, és a tanítványok is, naponta többször ilyen gondolatokkal kezdték az imájukat.
Izraeli tájak - ahogy Jézus is látta
Nyugatról kelet felé haladva 3 tájegységet láthatunk Palesztina térképén.
Izrael tájai - tengerpart

1. Tengerparti sáv
A Földközi-tenger medencéjéből kiemelkedő, 10–25 km széles parti síkság.
A tengert az Egyiptomból érkező Nílus folyó annyira feltöltötte hordalékkal, hogy legnagyobb része hajózhatatlan volt a homokzátonyok miatt.
Kikötőt csak Joppéban és Cezáreában tudtak építeni. 
/Így néz ki ma ez a tengerpart. Videó/

2. Hegyvidék
Az ország túlnyomó része 800-1000 méter magas, mészkőből, helyenként márgából felépült, törésekkel darabolt röghegység.
Jézus korában nemes egyszerűséggel csak 'har'-nak, azaz 'hegy' -nek nevezték.

Izrael tájai - hegyek

/Júdea hegyei napjainkban. Videó/

Északon található a Galileai hegyvidék, melyet bazalt-takaró fed. Középen a Szamariai hegyvidék, délen pedig Júdea hegyvidéke fekszik.

Ezeken a hegyeken ment keresztül Jézus, ha Názáretből Jeruzsálembe tartott. Az út körülbelül 110 km, ezt 3 nap alatt tehette meg. Ha Kafarnaumból indult, és a Jordán völgyében haladt, akkor 30 km-rel többet gyalogolt, de jóval könnyebb terepen.

Izrael tájai - Jordán árok

3. Jordán árok
A föld legmélyebb völgye. Nevét a Jordán folyóról kapta, mely észak-déli irányban átszeli az országot. Forrása a Hermon hegy lábánál fakad, torkolata a Holt-tenger.
/A Jordán folyó ma. Videó/

A folyó légvonalban 200 km, sűrű kanyarulatai miatt azonban valódi hosszúsága ennek duplája.
Esése a forrástól a torkolatig 915 méter! Nevét is valószínűleg sok zuhatagának köszönheti, mert a 'jarad' szó, melyből a Jordán származik, azt jelenti: 'alázuhog'. A Genezáreti-tó fölötti szakaszán 16 km alatt 290 métert esik.
Jerikó
A Holt tengertől északra, a Jordán folyó völgyében található. Mai ismereteink szerint a föld legrégibb városa, a Kr.e. 10. évezredből találtak itt leleteket. Egyben a legmélyebben fekvő is, hiszen 250 méterrel fekszik a tenger szintje alatt. Híres volt illatozó balzsam-ültetvényeiről, gyönyörű pálma fáiról, ligeteiről.
 
Kr.e. 1300 körül elpusztult, ezt a bibliai hagyomány az izraelita törzsek honfoglalásával hozza kapcsolatba. A Kr.e-i 9. században építették újjá.
 
Ez a város volt Nagy Heródes (Kr.e. 73-4) kedvenc üdülőhelye, palotákkal és fürdőkkel, hiszen a városban gyógyforrás fakadt. Fontos kereskedelmi útvonal haladt át rajta, ezért védelmül a várost kőfallal vették körül, kapujában pedig vámot szedtek.
 
Jerikótól nem messze keresztelkedett meg Jézus a Jordán vizében. A város közelében, tőle nyugatra található a kísértés hegye.
 
Itt élt Bartimeus; ebben a városban lakott Zakeus, a gazdag ember, a vámosok feje.
Jerikó rózsája
Sivatagi növény, mely az év nagy részében elszárad, víz hatására azonban 20-50 perc alatt pompás virággá nyílik.
Elpusztíthatatlan!
Jerikó rózsája

Száraz időben ágai összehajlanak, a szél pedig ide-oda görgeti a sivatagban. Ha azonban eső éri, hihetetlen gyorsasággal magába szívja a vizet, ágai kiegyenesednek, a termések pedig felnyílnak, és az eső a magvakat a földbe mossa.

Valójában nincs köze az általunk ismert rózsákhoz. Levelei fényes, zöld színűek. Nem csak a szoba dísze, de levegőjének tisztítója is.
Keleten szent növényként tisztelik, gyógyító erőt tulajdonítanak neki.
A múltban a karácsony legfontosabb növénye volt. Az újjászületést, az örök életet jelképezte.
Ez a misztikus növény sok néven is ismeretes, mint pl.: Mária virág, feltámadás növénye, doradilla, kővirág, Semper viva, tüske moha, palesztin Tumbleweed, dinoszaurusz növény, stb...
Videó!
Jeruzsálemi templom
Izrael első templomát Salamon király építtette I. e. 970 körül. Föníciából hozatott szakemberek irányítása mellett a zsidók hét év alatt messze földön híres, pompás épületet emeltek Istennek.
A templom falai hatalmas kövekből készültek, melyet belülről cédrusfával borítottak. Díszítése puhább fából készült, gazdag aranyozással. Padlózata ciprusfa volt.
Az épületet két részre osztották: a szentélyre és a szentek szentjére.
A szentélyben tartották a kultikus tárgyakat; az illatáldozat oltárát, a kitett kenyerek asztalát, és a mécstartókat.
A szentek szentjében őrizték a frigyládát, benne pedig a két kőtáblát Isten parancsaival. Ebbe a helyiségbe csak a főpap léphetett be, egy évben egyszer.
A főépülethez kelet felől egy oszlopcsarnok tartozott. A kettő közötti teret nevezték előudvarnak, ahol az égőáldozat oltára, és a papok rituális tisztálkodásához szükséges bronz medence állt.
A templom területét párkányzat vette körül.
Salamon temploma I. e. 587-ig állt fenn, ekkor ugyanis a Júdára törő babiloni király, Nabukadnezár kifosztotta, és lerombolta.
 
A második templom felépítésére (pontosabban: az első újjáépítésére) csak azután kerülhetett sor, hogy Kürosz, perzsa király I. e. 538-ban elfoglalta Babilont, és szabadon bocsátotta a zsidókat. Szabadon bocsátásukkal együtt a jeruzsálemi templom felújítását is engedélyezte.
Leírások szerint a zsidók káprázatos szépségű épületet emeltek. Bár a frigyláda elveszett, és sok kincs megsemmisült az első templom lerombolásakor, a nép önkéntes adományai lehetővé tették, hogy gazdagságában hasonlítson az elsőre.
Csaknem 500 évvel később ezt a templomot restauráltatta Nagy Heródes.
Kr. e. 19-ben kezdte a felújítást. A szigorú előírások magának a templomnak az átépítését nem, csak a felújítását tették lehetővé. A körülötte levő teret és az oszlopcsarnokokat viszont ki lehetett bővíteni. (A templom minden oldalról fedett oszlopsorokkal volt körülvéve.)
Heródes élt is a lehetőséggel. Több ezer embert vont be a munkálatokba.
A munkálatokról és a tér méreteiről akkor alkothatunk fogalmat, ha elképzeljük, hogy hosszanti fala kb. 500 méter lehetett.  22 futballpálya fért volna el a területén! Az óriási köveket kötőanyag nélkül helyezték egymásra. Az egyik ilyen kő, melyet a régészek megtaláltak, csaknem 400 tonnát nyomott!     
  
A templom az egész akkori világot ámulatba ejtette nagyságával és szépségével. (Jézus tanítványait is.) Heródes még a templom tetejére is arany nyársakat tetetett, hogy megvédje a madaraktól.
A templomteret övező oszlopcsarnokokban lehetett az a hely, ahol az írástudók találkoztak, hogy megvitassák nézeteiket. Itt találta meg Mária és József a 12 éves Jézust, amikor első jeruzsálemi útjuk során eltűnt mellőlük.
Az oszlopcsarnokban álltak a kereskedők és pénzváltók asztalai is, melyeket Jézus felforgatott. (Ld.: kép lent)
 
A templom tere és oszlopcsarnokai - szerepüket tekintve - hasonlítottak a görög városok agorájához, illetve a római városok fórumához.
Mivel a templom hegyen épült, ezért minden oldalról másképpen lehetett megközelíteni.
Az alsóvárosból föld alatti folyosók vezettek fel, nyugatról pedig 2 hídon át lehetett bemenni a térre. Észak-nyugaton az Antonia-vár védte, ami egyben megfigyelőhelyül is szolgált építtetője, Heródes, és katonái számára.
(Heródes pompaszeretetére jellemző, hogy fürdőket, úszómedencéket, függőkerteket, és a pihenés mindenféle lehetőségét megteremtette ebben az erődben. )
A vár alatti hegyet az aljától a tetejéig csiszolt kőlapokkal borította. Nem csak díszítésül, hanem azért is, hogy illetéktelen személy, vagy ellenség, ha fel akarna jutni, elcsússzon rajta.
 
A lenti képen jól látható, hogy a templom főépülete körül helyezkedett el a templom külső udvara. Ide bárki beléphetett, ezért nevezték pogányok udvarának. A pogányok udvaránál beljebb azonban csak zsidók mehettek!
Görög és latin nyelvű feliratok adták tudtára az idegeneknek, hogy számukra tilos a belépés. Halálbüntetés járt a tilalom megszegőinek.
Pál apostolt egyszer azzal vádolták, hogy pogány férfit vitt be a belső udvarra.
A templom falain belül: elöl a zsidó nők-, majd a zsidó férfiak udvara, a szentély körül pedig a papok udvara állt. (Ld.: kép lent)
Az asszonyok udvarában helyezték el a perselyeket, melyekbe a templom fenntartására szánt adományokat tehették az emberek. Itt látta meg Jézus a szegény özvegyasszonyt, aki utolsó filléreit tette a perselybe.
Csak férfiak léphettek be az eggyel magasabban fekvő férfiak udvarába.
A szentély körüli legbelső udvar pedig kizárólag a papoknak volt fenntartva. Itt áldozták fel az állatokat, itt volt az égőáldozat oltára, és a rituális tisztálkodáshoz használt medence.
A papok udvarából tizenkét lépcső vezetett a templom fedett előcsarnokába. A templom előcsarnoka mögött volt a szentély, e mögött pedig a szentek szentje.
A szentélyt és a szentek szentjét - ajtó helyett - gyönyörűen szőtt és gazdagon díszített kárpit választotta el egymástól.
Ez a kárpit hasadt ketté tetejétől az aljáig Jézus kereszthalálakor.
     
A templomépítés fő munkálatai tíz év alatt befejeződtek, de a templomtér egyes részein még Jézus halála után is évtizedekig dolgoztak! Majdnem addig, amíg Titus, római hadvezér Kr. u. 70-ben - vérbefojtva egy egész országra kiterjedő lázadást -, porig romboltatta Jeruzsálemet, és vele együtt a templomot.
   
/Nézd meg a videót is!  Jeruzsálemi templom - 3D/
Jézus hajó
1986-ban egész Izrael aggodalommal figyelte az időjárást. Ekkor már három éve tartó szárazság sújtotta az országot. A Genezáreti tó, vagy ahogy héberül nevezik; a Yam Kinneret vízszintje is egyre süllyedt, pedig ez a tó az ország legnagyobb víztárolója. Partját mind nagyobb, és nagyobb területen borította el az iszap.
Egy hideg januári estén két fiú, akik a közeli kibuc lakói voltak, lesétált a tó partjára, hogy kincseket keressen. Néhány nappal korábban már szerencséjük volt; régi zsidó pénzérméket találtak.
Az eseten fellelkesülve keresgéltek, amikor egy nagyon régi szöget találtak az iszapban. Miközben megpróbálták kiemelni, rábukkantak egy másodikra is, de az is mozdíthatatlannak bizonyult. Gyanítván, hogy valami nagyobb tárgyra leltek, mindketten nekiveselkedtek, és addig turkáltak az iszapban, míg végül valami deszkába ütköztek.
- Talán egy régi hajó! - mondogatták egymásnak.
Nyakig sárosan és rettentő izgalommal szaladtak apjukhoz, akinek elmesélték a történteket. Egy órával később már apjuk térdelt az iszapban, és kezével próbálta kiásni a maradványokat. Két órával később pedig meg volt győződve arról, hogy fiai valóban egy ősrégi halászhajóra bukkantak.
De milyen régi lehet?
Ennek megállapításához bizony egy szakemberre lett volna szükség, ők azonban féltek bárkivel is megosztani felfedezésüket.
Két hét múlva mégiscsak elmondták a kibuc vezetőjének, aki azonnal értesítette Mendel Nunt, akit a Genezáreti-tó kutatójaként tartottak számon. Mendel kocsiba ült, és a helyszínre hajtott. Amikor a régi deszkákat megszemlélte, így szólt:  - Barátaim! Ez egy ókori hajó!

Azonnal értesítették a régészeket, akik megszemlélték a leletet. Amint a roncs mellett álltak, hirtelen eleredt az eső, melyért egész Izrael imádkozott. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a zápor, és ismét kisütött a nap.

A megtalált "Jézus hajó"

Ahogy felnéztek, döbbenten látták, hogy az égen egy hatalmas szivárvány tündököl. Mendel viccelődve jegyezte meg: - Legalább most már tudom, kié volt ez a hajó!  - ??? - Nyilván Noé bárkájának mentőcsónakja lehetett. Mindnyájan nevettek. 

A hajó felfedezésének híre futótűzként terjedt az országban, a régészek pedig hozzákezdtek a kiszabadítás munkájához. Veszedelmes lett volna az iszapból egyszerűen csak kiemelni a roncsokat, mert a 2000 év alatt, amíg víz alatt voltak a deszkák, olyanná váltak, mint a kartonpapír.  Ezért különleges technikával dolgoztak. Először is gátat építettek a roncs köré, hogy megakadályozzák; hogy ismét elnyelje a tenger. Ezután minden egyes deszkát kiszabadítottak az iszapból, és vízzel locsoltak, hogy megóvják a kiszáradástól. Az üreges részeket üvegszállal töltötték ki, majd alul is, felül is üvegszállal fogták össze a hajót. Ezután poliuretán habba csomagolták. Ismét elárasztották a lezárt területet, és a hajó megkezdte utolsó tengeri útját a Ginnosar kibuc kikötőjébe. Restaurálása 14 évet vett igénybe. Ma egy beton-építményben látható.

Megállapították, hogy valóban a római korból származik, Kr. e. 120 és Kr. u. 40 között építették. Hosszúsága 8,2 m, szélessége pedig 2,3 m volt. Deszkái Libanonból importált cédrus, bordázata pedig tölgyfából készült.  Négyszögletes vitorlavászonnal, két evezőpárral, és kormányrúddal szerelték fel. Legkevesebb 4 ember kellett az irányításához, de 16 személy is elfért benne. Az idők folyamán többször javították, ezt bizonyítja, hogy 12 féle fát használtak a javításához. Legalább három generáción át szolgált. Amikor gazdája végképp használhatatlannak ítélte, egyszerűen elsüllyesztette a tengerben.

Hajó Jézus korában

A hajó méretei nem meglepőek, mert abban a korban tömegével gyártották a halászásra szánt nagy méretű hajókat.
  
Az apostolok is ilyeneket használtak munkájukhoz.
Jézus hasonlóról tanított, ilyen hajón utazott, és aludt a tengeren. 

Könyvtekercs
A Kr. előtti 4. évezred és a Kr. előtti 2. század közötti időben az egyiptomiak papirusz-tekercseket használtak írás céljára. Ez az anyag a Nílus deltájában termő nádcserje beléből készült. Mind a görögök, mind a rómaiak átvették a papirusz használatát.
A Kr. előtti 2. században azonban hiány támadt az alapanyagból, mert Egyiptom megakadályozta a papirusz behozatalát. Új anyag után kezdtek kutatni, és így találták fel Pergamonban a juh-, vagy bárány bőréből készült 'pergament'. Drágasága ellenére igen elterjedt, és Kr. u. a 4. században szinte teljesen felváltotta a könnyen töredező papiruszt.
Könyvtekercs

A Biblia könyveit papirusz-, vagy pergamenlapokra írták, majd a lapokat könyvtekerccsé varrták össze. Ez a tekercs akár 9-10 méter hosszú is lehetett, a szélessége pedig 25 cm volt. A pergament hihetetlenül vékonyra tudták kidolgozni, vastagsága nem haladta meg az 1/10 mm-t!

Jézus korában a könyvtekercsek végeit egy-egy díszes botra tekerték, így az olvasó két kezében vízszintesen tartotta, és jobbról balra olvasta a szöveget. Amint egy hasáb elolvasásával végzett, bal kezével kiengedett a tekercsből, jobbjával pedig összébb tekerte az írást.

Egy könyvtekercs akár egész evangéliumot is tartalmazhatott. Többet azonban nem, ezért valószínű, hogy az első keresztények idején az evangéliumok egymástól független tekercsekként forogtak közkézen.
Egy-egy könyvtekercs megírása akár hetekig tarthatott az aprólékos munka miatt. Így is nagyon sok helyesírási hiba került az Újszövetség könyveibe.

Lakóházak Jézus idejében
1. Falusi ház Palesztinában
 
A falusi házak általában két helyiségből álltak. A belsőben lakott a család, a külső részben pedig az állatokat tartották. Durván faragott lépcsők választották el a szinteket. A lakóterület közepén volt a tűzhely, amely mellett éjszaka feküdtek. A képen látható asszony egy kézimalom mellett ül, gyermeke pedig a függőágyban alszik bepólyálva.
Barlang-lakás

Szegényebb családok esetében előfordult, hogy lakóhelyüket egy barlang elé építették. A barlangot megnagyobbították, és földjét ledöngölték.
A barlang nyáron hűvös volt, télen pedig megőrizte a meleget.
Ilyen barlang-lakásban születhetett Jézus.

2. Lapos tetejű városi ház
 
A legtöbb ház kicsi, földszintes épület volt Palesztina városaiban.
A ház alapját kőből, vagy égetett agyagból rakták, falai agyagtéglákból készültek. Ezeket a mai alakúra formálták. A külső ajtók kerete faragott kő volt. Az épületen legfeljebb egy keskeny ablakot vágtak.

Külső lépcső vezetett a lapos tetőre, ahol fedett teraszt is kialakíthattak, hogy ezt használják szobaként a nyári hűségben.

Városi ház
Mivel a házak többnyire azonos magasságúak voltak, és közel álltak egymáshoz, könnyen át lehetett lépni egyik ház tetejéről a másikra.
Így volt lehetséges, hogy a bénát hordozó emberek el tudtak jutni addig a házig, ahol Jézus volt, és kibonthatták a tetőt.
  
3. Családi ház
 
A tehetősebb családok nagyobb házakat építettek, gyakran emeletet is húztak az alsó építmény fölé. (Ezen a képen hiányzik az emelet.)
Jól látható, hogy az állatokat a konyha és a műhely közötti részben tartották. Jobbra, kicsit magasabban élt a család. Ha emelet is volt a házon, akkor az volt a család lakótere, és a vendégeket is ott fogadták.
A tetőt gyakran külön szobaként használták.
Családi ház

Péter apostol háza lehetett ehhez hasonló Kafarnaumban.

4. Nagyobb városi ház
 
A házat négyzet alakúra építették, és egy udvart, vagy ún. pitvart zárt körül. Ide nyíltak a szobák ajtajai. A képen még egy oszlopokon álló belső karzat is látható.
Ekkora házban akár 5-10 szoba is lehetett, melyeket keskeny folyosók kötötték össze egymással.

Lépcső vezetett a ház tetejére, illetve gyakran a ún. felső szobába, vagy felső terembe. (A kép jobb oldalán, fent.)
Ilyen felső teremben fogyasztotta el Jézus utolsó vacsoráját a tanítványokkal.

Nagyobb városi ház
Mária útja Erzsébethez
Az angyal megjelenése után Máriának szüksége lehetett valakire, aki megérti őt, aki megerősíti, mert íme!, az ő életében is történt valami különös esemény.
Talán ezért szeretett volna Názáretből Ain Karimba menni.
De azt ugye nem gondoljuk, hogy egy 14 év körüli leány egyszerűen csak fogta magát, bejelentette a szüleinek, hogy veekendre utazik, és búcsút int?
No nem!
Zsidó családokban a nők 13 éves koruktól alkalmasak voltak a házasságra. De nem az önálló életre. Gyermekként apjuk, utána pedig férjük 'fennhatósága' alatt éltek. Abban a korban igen ritkán fordult elő, hogy egy leány elhagyja a szülői házat. Az utazáshoz pénzre és kíséretre volt szüksége. Asszonyokra, a zsidók érzékeny erkölcsi felfogása miatt, és férfiakra, hogy védelmezzék.
Annak az útnak egy szakaszát, ahol Máriának végig kellett mennie, ma is rablók völgyének hívják! (Emlékezzünk csak az irgalmas szamaritánus történetére!) Ezért feltehetően egy karavánhoz, vagy még inkább egy zarándok csoporthoz csatlakozhatott.
 
Az út, amit meg kellett tenniük, légvonalban is 110 km. Ha a hegyeken át mentek, a 'séta' nehezebb és legalább 20-30 km-rel hosszabb volt a kanyargás és szintkülönbségek miatt. Ha a Jordán partján haladtak, akkor ugyan könnyebb és gyorsabb volt a menetelés, de 170 km. Ez mindenképpen 4-5 napot vett igénybe. Az úton nem volt tisztálkodási lehetőség, helyenként víz is alig. Kevesen engedhették meg maguknak, hogy felszerelésüket szamár hordozza.
Ha nyári időszakban utaztak, akár 50ºC is lehetett, ha télen, akkor a hegyek között hó is eshetett. 
 
Amennyiben a rövidebb utat választották, Ebal és Garizim között elhaladtak Jákob kútja mellett, ami akkor is, ma is szent helynek számított. 30 évvel később ennél a kútnál beszélget majd Jézus a szamariai asszonnyal.
  
 A két lehetséges útvonal TÉRKÉPEN
Melyik a legfőbb parancs?
Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Ezt a kérdést gyakran tették fel a zsidó tanítóknak. Hillél rabbi híres válasza: - Amit nem szeretnél magadnak, azt ne tedd embertársadnak. Ez az egész Törvény, a többi csak magyarázat.
A válasz egy prozelitának* adott felelet, aki csak addig volt hajlandó tanulni, ameddig fél lábon tud állni.
(Megjegyzendő: ez nem csoda, mert a zsidóknál a Tízparancshoz 613 szabály is tartozott.)
Hillél mondását - pozitív megfogalmazásban - Jézus is idézi a Mt 7,12-ben.
---------------------------------------
* Prozelita = jövevény, vagyis pogányból lett zsidó.
Milyen gazdag volt Jób?
Ha fellapozzuk a Bibliát Jób könyvénél, egy leltárt találunk arról, hogy mivel rendelkezett a pátriárka.
A felsorolás szerint:
- hétezer juha,
- háromezer tevéje,
- ötszáz igabarma (valószínűleg szarvasmarha), és
- ötszáz szamara. 
Milyen gazdag volt Jób?

Ha ennyi marhája volt, bizonyára nagykiterjedésű földje is, és egy jókora háza, ahol a tíz gyermekét felnevelte, és elszállásolta a cselédeket.

Szétnéztem a hirdetések között és így próbáltam kiszámolni, hogy ma milyen gazdag lenne Jób.
- 7000 bárány x 20 000.- Ft/db = 140 millió Ft
- 3000 teve x kb. 400 000.- Ft/db = 1200 millió Ft
- 500 szarvasmarha x 220 000.- Ft/db = 110 millió Ft
- 500 szamár x 60 000.- Ft/db = 30 millió Ft
Ez összesen 1.480 millió – pontosabban: egymilliárd négyszáznyolcvan millió forint! 
A szükséges legelőmennyiség kb. 5150 hektár.
A föld értéke, amivel rendelkezhetett: 2.800 millió Ft.
   
Tehát ha Jób ma Magyarországon gazdálkodna, több mint 4 milliárd forintnyi vagyonnal rendelkezne!
-----------------------------
Forrás: Gyürüs István - Bibliai kincsestár 
Nagy Heródes
Nagy Heródes (I. e. 73 - I.e. 4)
Nevében a 'nagy ' jelző nem uralkodói nagyságára utal, csupán 'idősebbet' jelent. Nem volt zsidó származású; apja - római polgárjogot nyert - edomita, anyja pedig nabateus volt.
Heródest Julius Caesar nevezte ki Galilea katonai parancsnokának, már egészen fiatalon, 26 éves korában. Első 'sikere' egy lázadást szító zsidó, Ezekiás legyőzése és kivégzése volt.
Következő politikai lépésként megvásárolta Szamaria helytartói hivatalát.
Caesar halála után Marcus Antonius kegyeit nyerte el, akivel életre szóló barátságot kötött. Tőle kapta i.e. 42-ben a 'Júdea negyedes fejedelme' címet. Néhány évvel később azonban - súlyos belviszályok miatt - családjával együtt menekülnie kellett Jeruzsálemből. Rómába ment, ahol a szenátus ismét melléállt és megtette Júdea királyává. I.e. 37 nyarán jelentős katonai erőkkel bevette Jeruzsálemet és uralkodni kezdett.
  
Első ténykedése az volt, hogy a zsidó főtanács 45 tagját kivégeztette, így a törvényhozó hatalom az ő kezébe került.
Célja: Róma támogatásának megtartása, és a zsidók nacionalizmusának megtörése volt. A zsidók - érthető módon - nehezen fogadták el egy idegen, Róma kegyeit kereső király jelenlétét országukban. Különösen erős ellenfelei akadtak a farizeusok pártján belül.
Érdekes módon mégis sok gondot fordított a nemzet anyagi jólétének növelésére. Hatalmas munkákba kezdett. Az ország különböző pontjain erődítmény-rendszereket hozott létre a katonai védelem érdekében. Új városokat építtetett. Sok városnak fürdőt, fórumot és színházat ajándékozott.
Jeruzsálemet az akkori kor gazdag metropoliszává tette.

Hogy megnyerje magának a zsidókat, i.e. 19-ben elkezdte az immár 500 éves Templom restaurálását, ami szinte teljes újjáépítést jelentett.
Közel s távolról összeszedték a tapasztalt építőmestereket.

Jeruzsálemi templom
Az építkezéshez használt hatalmas kőtömböket a várostól északra eső kőbányából szállították a helyszínre.
Mivel a Szentélyt csak 'tiszta' kezek érinthették, ezért 1000 papot is kiképeztek a munkálatokra. Megtanulták a kőfaragást, az ácsok mesterségét, és ők készítették a Templom pompás díszítéseit is. Munkaruhájukat maga Heródes fizette - saját kincstárából.
 
A Templom területén felépíttette palotáját, az Antonius várat, ami egyben a római katonák helyőrsége is volt. Innét kiválóan tudták felügyelni a templomtéren zajló eseményeket. (Lehetséges, hogy 50 évvel később Pilátus az Antonius vár udvarán ítéli halálra Jézust.)
Egy évtizedig ez a káprázatos palota volt Heródes székhelye. Utána a város legmagasabb pontján új palotát emeltetett, ahonnan az egész várost szemmel tarthatta. Itt zseniális módon olyan fény-jelző rendszert alakított ki, mellyel akár a 30 km-es távolságban lévő erődökbe is tudott jeleket küldeni. Füst és fény-jelek segítségével még Jerikóval is képes volt üzenetet váltani!
 
Nem csak Heródes uralkodói pályafutása, hanem magánélete sem volt problémáktól mentes. Tízszer nősült. Első feleségét még magánemberként vette el. Később azonban, hogy a zsidók kedvében járjon, elbocsátotta, és feleségül vette Mariamnét, a száműzetésben élő zsidó főpap unokáját. A főpap - unokája házasságán felbátorodva - visszatért Jeruzsálembe, ahol Heródes azonnal kivégeztette. Mivel felesége testvérét is vetélytársnak tekintette, megbízta testőreit, hogy fojtsák meg Arisztobuloszt.
Mariamnét azonban szenvedélyesen szerette! Ám ez a szerelem sem gátolta meg abban, hogy amikor a nőt azzal vádolták, hogy bűnös viszonyt folytat sógorával, mindkettejüket kivégeztette. Aztán pedig keservesen megsiratta hitvesét...
Ettől kezdve Heródes gyanakvó és véreskezű zsarnokká vált. Szinte megtébolyodott. Megölette anyósát, fiai közül többet, és minden potenciális vetélytársát. Jézus születésének évében 6000 farizeust végeztetett ki, akik nem voltak hajlandók letenni a hűségesküt.
  
Érthető tehát, hogy amikor a bölcsek egy újszülött zsidó király után érdeklődnek, Heródes megretten, és vele együtt egész Jeruzsálem! 
Názáret
Héberül: Nacret. A necer szó jelentése: fiatal sarj, hajtás, zöld ág.
Ma nagyváros Izrael északi részén, Jézus korában azonban apró falucska lehetett. Sem az Ószövetség, sem a korabeli írók nem tesznek róla említést, ezért néhány kutató sokáig azt is kétségbe vonta, hogy Jézus korában egyáltalán létezett. A XX. század elején azonban a hegy oldalában barlanglakásokra bukkantak, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy ez a hely már a Kr. e.-i 3. vagy 2. évezredben (!) lakott terület volt!
Hogy mikor vált zsidó településsé, azt pontosan nem lehet kideríteni, de Jézus születése előtt néhány évszázaddal már biztosan, hiszen a régészeti kutatások során olyan tárgyak kerültek elő a fent említett korból, melyeket kizárólag zsidók használtak.

Ez a hely mind a mai napig tartogat meglepetéseket a régészek számára.
Nemrégiben például építkezésbe kezdtek az 'Angyali üdvözlet' temploma melletti területen, és egy Kr. u. 1. sz-i lakóház maradványaira bukkantak! A ház két lakóhelyiségből és egy kis - körülzárt - udvarból állt. Érdekes, hogy a ház oldalában egy rejtekhelyül szolgáló mélyedést is találtak, melynek bejáratát álcázták.

Názáret - ásatások

Történészek szerint ez az első század politikailag zűrzavaros helyzetével magyarázható. (Róma megtorló intézkedései a zsidók ellen.)

Názáret alsó-Galileában, 350 m-rel a tenger szintje fölött épült. Méreteit talán úgy lehet legjobban érzékeltetni, ha elképzeljük, hogy ezt a völgyet hosszában 20, széltében pedig 10 perc alatt be lehetett járni. A völgy keleti felén volt a falu egyetlen forrása. A forrás vize egy kútba folyt, innét merítettek vizet a falu lakói. (Ma Mária kútjának hívják.)

Hegy Názáret mellett

A helység északi oldalán emelkedik a 490 m magas Dzsebel-en-Nebi Szain hegy, ahonnét - a feltételezések szerint - Jézust a mélybe akarták taszítani. 
A hegy csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik déli irányban a Jiszréel síkságra, kelet felé pedig a Tábor hegyére.
Néhány éve hatalmas kilátót építettek a tetején.

Názárettől 6 km-re északra volt Szefforisz városa, ahol az egykori negyedesfejedelem, Heródes Antipasz építtette fel székhelyét. A gazdag város bizonyára sok munkát adott Józsefnek, és elképzelhető, hogy fiatal fiúként Jézus is gyakran járt itt.
Bizonyára megcsodálta a város fürdőit, színházait és márványból épült palotáit. Ezen a városon kellett keresztülhaladnia akkor is, amikor a kánai menyegzőre igyekezett.
Názárettől kelet felé mindössze 10 km távolságban húzódott egy fontos kereskedelmi útvonal, mely Szíriát és Egyiptomot kötötte össze.
 
Názáret ahhoz a négy galileai városhoz tartozott, mely sokáig ellenállt a kereszténység terjedésének. "Senki sem tudott ott templomot építeni, mert lakóik között sem görög, sem szamaritánus, sem keresztény nem volt. Ez elsősorban Tibériásra, Szefforiszra, Názáretre és Kafarnaumra jellemző, mert ezek a városok kínosan ügyeltek arra, hogy egyetlen idegen le ne telepedhessék közöttük."*
 
Ennek ellenére Kr. u. 460 táján Názáret már püspöki székhely. Hányatott sorsa azonban itt még korántsem ért véget. A keresztes háborúk alatt hol a muzulmánok, hol pedig a keresztények hódították meg. 1517-ben az oszmán birodalom tette rá a kezét hosszú időre. 

1922-től britek által felügyelt terület, 1948-tól pedig a megalakuló Izrael állam része lett. A mai Názáret egy zömmel arabok lakta, kb. 120 ezer főt számláló nagyváros.
(A képen a názáreti Angyali üdvözlet Bazilikája látható.)

Názáret - templom

-----------------------------

* Epiphaniusz, Adv. Haereses 30,11

Pénz / pénzváltás Jézus korában
Izraelben csak a babiloni fogság* után vertek pénzt, előtte cserekereskedelmet folytattak. Később a zsidóknak az országot elfoglaló idegen nemzetek pénzeit is használniuk kellett. (Pl.: görög, római.) A pénz: arany, ezüst, vagy réz ill. bronz fizetőeszköz volt, melynek csak a súlyát mérték, de a minőségét nem ellenőrizték. Nemesfémek esetén ezt a kibocsátó garantálta.
A kereskedő felszereléséhez hozzátartozott a mérleg. A pénzt rúd, vagy lapos, kerek formába öntötték. A kisebb darabokat erszényben, vagy az övükben hordták, esetleg kendőbe kötötték. A héber sakal = mérlegre tesz szó jelentette a fizetést.
Az Újszövetségben előforduló ezüst jelentése bizonytalan. A drachma egy napi napszámnak felelt meg. A sztátér és a dénár voltak a leghasználatosabb pénznemek. Márknál szerepel még a lepton, magyar fordításban fillér, mely a legcsekélyebb értéket képviselte és valószínűleg rézből készült.
       
Pénznemek:
   
Görög pénzegységek:
Drachma = 4,366 gramm ezüst
Didrachma = 2 drachma
Sztátér: ezüst-sztátér = 4 drachma; arany-sztátér = 20 drachma
Mina = 100 drachma = 436,6 g ezüst
Talentum = 6000 drachma = 26 kg ezüst
Lepton = rézpénz, fillér
  
Római pénzegységek:
  
Dénár = 4,5 g ezüst /A szőlőmunkás napi bére./
As = 327,453 g rézpénz, fillér
 
Zsidó pénz:
 
sékel = értéke: 4 drachma /= Jézus idejében fél héber sékel volt az éves templomadó, melyet a 20 évnél idősebb férfiak fizettek a jeruzsálemi templom fenntartására.
   
Pénzváltás
   
E sokfajta pénz használata indokolta a pénzváltók munkáját a templomadó befizetésénél.
A pénzváltók a Templom külső udvarában ültek, és aprópénz - ill. némi felár - ellenében a zarándokok rendelkezésére bocsátották azt a pénzérmét, amellyel a templomadót le kellett róni. Tevékenységi körükbe tartozott a pénz forgatása és kamatoztatása is.
--------------------------
* Kr.e. VI. sz.
Pontius Pilatus
Pilatus Júdea ötödik helytartója volt, akit Tibérius császár küldött Palesztinába Kr.u. 26-ban. A római lovagrendhez tartozott.
A zsidók vallási érzékenységét mindjárt hivatalba lépésekor megsértette azzal, hogy katonáit a császár képével díszített zászlók alatt vonultatta be Jeruzsálembe, a templomtéren pedig felállíttatta hadijelvényeiket.
Erre a zsidók tüntetésbe kezdtek, és követelték a pogány szimbólumok eltávolítását. Pilátus először nem engedett, de látva a nép rendíthetetlenségét, eltávolította a jelvényeket.
Nagy ellenállást váltott ki azzal is, hogy egy vízvezeték építésének költségeit a templom pénztárából akarta finanszírozni. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, melyet Pilátus civil ruhába bújtatott katonáival igyekezett feloszlatni. A nagy tömeg és a pánik miatt a tüntetők közül többen meghaltak. 
Feltehetően az ilyen esetekből származott Heródessel való ellentéte is.

Az evangéliumokban több helyen olvashatunk Pilátusról. Bővebben Jézus perével kapcsolatban, ahol is a bírói tisztséget gyakorolta.
Lukács még egy borzalmas eseményt említ, miszerint: Pilátus áldozatbemutatás közben öletett meg egy zarándok-csoportot Jeruzsálemben.* 

Pilátus
Karrierje végét jelentette, hogy egy vélt lázadás hírére harcot indított a szamaritánusok ellen, melynek során szükségtelenül kegyetlenkedett. Ezt követően a szamaritánusok vádiratot nyújtottak be ellene a szíriai legátushoz. Vitellius kivizsgálta a vádakat, és Pilátust Rómába küldte a császár elé. Ez Kr.u. 36-ban történt, néhány évvel Jézus kivégzése után.
Pilátust a császár Galliába száműzte. Ott is halt meg, a 30-as évek végén.
--------------------------------
* Lk 13,1
Próféták
A próféta Isten embere. Halló és látó ember.
Képes arra, hogy természetfeletti összefüggésekben szemlélje az eseményeket. Ezáltal tudja összekapcsolni azt, ami ideiglenes, az örökkévalóval.
Isten szája, mert az Ő szavait közvetíti. Nem saját belátása szerint, hanem a Lélek indítására. Arról beszél, amit Isten a szívére helyezett.

A próféta ismertetőjegyei:
- Isten az első az életében,
- hűséges és kitartó,
- nem fél a kihívásoktól,
- nem szégyenli hirdetni Isten
üzenetét,
- Isten áldását közvetíti.
A próféta feladata, hogy megerősítse Isten népét.       

Próféta
Isten azért küldi, hogy:
- bátorítsa azokat, akik elveszítették reménységüket,
- utat mutasson azoknak, akik irányt tévesztettek,
- elhozza Isten tervét az egyének és a közösségek számára.
Vezetést és látást ad olyan helyzetekben, amikor minden összekuszálódik. Látja Isten akaratát és a zűrzavarban is felfedezi keze nyomát.
Isten ügye - szenvedélyévé válik! 
Térképek
Virtuális séta a Szentföldön
Betlehem
Betlehem

Jézus születésének helyszíne.
A falu Jeruzsálemtől 9 km-re délre fekszik. Csaknem ötezer éves település.
Már jóval a zsidó honfoglalás (= i.e. 1200) előtti időben létezett, amikor ezen a földön még pogány népek éltek.

Eredeti neve: 'bit ilu lachama' = 'Lachama istennő háza'. Lachama a sok istent imádó kánaániták termékenység istennője volt. Ebből a névből alakult ki később a héberben a 'bet-lacham', vagyis: 'Betlehem = Kenyér háza'.

Betlehemben született az Ószövetségből jól ismert Dávid király, aki gyermekkorában a környező dombokon legeltette atyjának juhait. Csakúgy, mint azok a pásztorok, akik 1000 év múlva elsőként hallottak Jézus születéséről.       

A születés barlangját már az első keresztények nagy becsben tartották. Valószínűleg zarándoklatokat is szerveztek erre a helyre, mert - ezt megakadályozandó -, Hadrianus, a keresztény-üldöző római császár, a barlang fölé Adonisz-szentélyt építtetett. Végül is neki köszönhetjük, hogy így már el sem lehetett téveszteni Jézus születésének helyét!

A Születés Templomának felépítése Nagy Konstantin római császár nevéhez fűződik. Ő volt az, aki Kr.u. 312-ben véget vetett a keresztények üldözésének. (Egy látomás hatására megtért.) Édesanyját, Szent Ilona császárnét küldte a Szentföldre, hogy ott Jézus életének főbb helyszíneire templomokat emeltessen. Így került sor a Születés Templomának felépítésére is.  

Ez a templom később leégett, csak a 6. században építették újjá. Viharos története azonban ezzel nem ért véget. 

A perzsák Kr.u. 614-ben minden keresztény templomot leromboltak Palesztinában. Csodával határos módon csak a Születés Bazilikája kerülte el a pusztulást. Tudni illik; a perzsa katonák egy mozaikon saját őseiket fedezték fel - a napkeleti bölcsek személyében! Irántuk való tiszteletből megkímélték a templomot.

A Születés temploma
Ma a templom rejtekében található a születés barlangja, benne fehér márványba foglalt ezüst csillag, rajta a felirat: "Itt született Szűz Máriától Jézus Krisztus".
Barangoljunk ezen a szent helyen!   VIDEÓ   /Flash Player engedélyezése szükséges/
Jeruzsálem
Nézd meg, milyen lehetett Jeruzsálem Jézus idejében!
A makett Michael Avi Yonah izraeli történész munkája. Elkészítéséhez Josephus Flavius írásaira, illetve régészeti ásatásokra támaszkodott. 1:50 méretarányú, és a Kr. u. 60 körüli Jeruzsálemet ábrázolja. Ez az időszak volt Jeruzsálem fénykora.
Jeruzsálem makett

A kész makettet Hans Kroch vásárolta meg, és Jeruzsálem egyik dombján építtette fel, ott, ahol fiát az 1967-es izraeli függetlenségi háborúban megölték. 

Ezen a területen látható ma az Izrael Múzeum, és benne a makett.
A VIRTUÁLIS SÉTA során hű képet kaphatunk a Jézus korabeli Jeruzsálemről.
  
Ha tetszett, járd be a Második Templom épületét is a Templom-hegyen, melyről a térség régészeti feltárását végző izraeli intézet, a Davidson Center munkatársai készítettek 3D ANIMÁCIÓS FILMET.
Kafarnaum
Jézus idejében virágzó település volt a Galileai-tenger északi partján, 4-5 km-re a Jordán folyó torkolatától. Lakói a jól jövedelmező halászatból éltek. Forgalmas kereskedelmi útvonal mellett feküdt, vámhivatallal és római helyőrséggel.
A várost Kr. e. 150 körül alapították, és egészen a 11. századig lakott település volt. Ekkor - a sok földrengés miatt - végleg elhagyatottá vált. Ma csak feltárt romjai láthatók.
Kafarnaumból származott Péter, András, Jakab és János apostol; illetve a vámszedőből lett tanítvány, Máté is.
Jézus több alkalommal tanított a zsinagógájában, és sok csodát tett a városban. Bárhová ment is a környéken, özönlöttek utána az emberek. Gyakran szállt hajóba a Galileai-tengeren; itt történt a csodálatos halfogás, a vihar lecsendesítése, és Péter vízen járása. 


A zsinagóga, amit virtuális sétánk során megtekintünk, 4. századi, de alapját valószínűleg a Jézus korabeli zsinagógára építették.

Kafarnaumi zsinagóga romjai
Arra a zsinagógára, melyet a római százados építtetett, akinek a szolgáját Jézus meggyógyította.
Egy ásatás során a zsinagóga közelében a régészek első századi lakóház romjaira bukkantak. Ilyen házban lakhatott Péter apostol is. Fölé templomot emeltek, ennek közepén üveglap alatt láthatók a lakóház maradványai.
VIRTUÁLIS SÉTA
(A virtuális séta során az 'egér' mozgatásával tudsz lépegetni.
A zsinagóga oldalsó kapujára kattintva beléphetsz a templomba, mely Péter háza fölé épült.)
Sétálj le a GALILEAI TENGER partjára is!
Názáret
Jézus gyermekkorának helyszíne.
Názáret alsó- Galilea hegyei között fekszik, 350 méterrel a tenger szintje felett. A mai modern város a régi kis falura épült, és csupán néhány régészeti maradvány utal a 2000 év előtti időkre.
De milyen lehetett Jézus korában?
Méreteit talán úgy lehetne a legjobban érzékeltetni, ha elképzeljük, hogy ezt a helyet hosszában 20, széltében pedig 10 perc alatt be lehetett járni. 
Mária kútja Názáretben

A völgy keleti felén volt a falu egyetlen forrása, melynek vize 140 méter megtétele után egy kútba folyt. Ebből merítettek vizet a falu lakói, ide járt Mária is. A kutat ma Mária kútjának hívják.

A falu északi oldalán emelkedik a 490 m magas Dzsebel-en-Nebi Szain hegy. Lehetséges, hogy erről a hegyről akarták Jézust a mélybe taszítani?
A hegy csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik déli irányban a Jiszréel síkságra, kelet felé pedig a Tábor hegyére. 

Hegy Názáret mellett
Feltételezések szerint Mária és József házának helyén áll az 'Angyali üdvözlet' bazilikája. 
Az Angyali üdvözlet bazilikája

Virtuális sétánk során ennek a templomnak alsó és felső szintjét járhatjuk be.
 
VIRTUÁLIS SÉTA

Külső falán a következő felirat olvasható: Verbum caro factum est et habitavit in nobis = Az Ige testté lett és közöttünk lakozék.
Altemplomában az a sziklabarlang látható, melyben a hagyomány szerint Gábriel angyal megjelent Máriának.
Zsidó menyegző *
Zsidó hagyományok szerint a fiúk 13, a leányok 12 és fél éves koruktól alkalmasak voltak a házasságra. A jegyesség azonban egy évig tartott.
Általában a szülők választották ki gyermekük leendő párját. Ha azonban két fiatal egymásba szeretett, nem nagyon lehetett megakadályozni az esküvőt, mivel ahhoz csak két tanú aláírására volt szükség.
A menyegző minden családnál a legnagyobb öröm ideje volt. Leány esetén egy hétig, özvegyasszony újraházasodásakor pedig három napig tartott. A vendégek jöttek-mentek, a násznép cserélődött. Az ételről egy étekmester, a borról pedig a násznagy gondoskodott.
A szertartás legfontosabb része az első nap estéjén zajlott, amikor a vőlegény - barátai kíséretében - a menyasszony házához vonult, hogy a leányt saját otthonába vigye. Amint közel ért a házhoz, felhangzott a kiáltás: "Jöjjetek elébe!"; mire a menyasszony barátnői égő fáklyákkal siettek a vőlegény fogadására. Kezükben kis korsókat vittek, melyekben a fáklyákhoz való olajat tartották. Ha a fáklya el akart aludni, ebből az olajból locsoltak rá.
A menyasszony - apja házában -, felékesítve, de lefátyolozva várta a vőlegényt. Amikor az megérkezett, felemelte kedvese fátylát, és így szólt: "Áldott ez az este!" És meglátván a gyönyörű leányt, örömében felkiáltott.
Ezek után a leány apja rövid áldást mondott, és elbocsátotta gyermekét.
A menyasszonyt hordszékbe ültették, kibontott, leomló hajjal, fedetlen arccal, hogy mindenki megcsodálhassa szépségét.
Barátnői és a szüzek táncolva és énekelve kísérték a vőlegény háza, vagy a menyegzői terem felé. /Nem minden háznál volt annyi hely, hogy az egész vendégsereg elférjen, ezért a falu rendelkezett egy közösségi teremmel, mely a nagyobb szabású eseményeknek adott otthont./
Ekkorra már az egész falu összegyűlt, mert érdemszerző cselekedet volt részt venni az esküvői menetben. Még a rabbik is abbahagyták a tanítást, és tanítványaikkal együtt mentek az ünneplők közé.
A vőlegény és a menyasszony nagy tiszteletnek örvendett.
Példa erre, hogy egy zsidó irat elbeszélése szerint az írástudók megdicsérték I. Heródes Agrippa királyt, aki kíséretével együtt kitért egy esküvői menet elől.
A vőlegény házában bőséges lakoma várta az érkezőket. Először egy pohár bor mellett áldást mondtak a jegyespárra, majd a vőlegény jegyese ujjára húzta a gyűrűt, e szavak kíséretében: "Légy nekem megszentelve ezzel a gyűrűvel Mózes és Izrael törvénye szerint."
A rabbi rövid beszédet mondott, és felolvasta a házasságlevelet, aztán megkezdődött a vigadalom. A jókedvről az ifjú férj barátai gondoskodtak. Közülük került ki a násznagy is, akinek kötelessége volt figyelemmel kísérni az ifjú pár és a vendégek kívánságait.
-----------------------------------
 * Gerhard Kroll: Jézus nyomában Szt István Társulat Bp. 1982
Zsidó ünnepek
1. Páska, a kovásztalan kenyerek ünnepe
Az Egyiptomból való szabadulás emlékére ülték meg. Niszan hó 14-én (márc.-ápr.)kezdődött és egy hétig tartott. Minden izraelita férfinak részt kellett vennie rajta, mégpedig úgy, hogy Jeruzsálembe zarándokolt.
     
2. Pünkösd, az aratás ünnepe
Egy napig tartott, a Páska után 50 nappal. A búzaaratás végét jelentette. Új búzából sütött kenyeret mutattak be Istennek áldozatul.
   
3. Kürtzengés vagy újhold ünnepe
A hetedik hónap (október) első napján tartották, és az év kezdetét jelentette.
   
4. Engesztelési nap
Tíz nappal újév után a nemzet bűnbánati napja volt. Jeruzsálemben a főpap megvallotta a nép bűneit, és egy állat áldozati vérével ment be a Szentek Szentjébe, hogy bocsánatot szerezzen Istentől.
   
5. Sátoros ünnep
Az Ígéret földjére való bevonulásra emlékeztek általa, öt nappal az engesztelés ünnepe után, és nyolc napig tartott.
   
6. Hanukka, a Templomszentelés ünnepe
Kiszlev hó (december) 25-én kezdődött és nyolc napig tartott, annak emlékére, hogy Makkabeus Júdás idejében - Kr.e. 165-ben - megtisztították és újra felszentelték a Jeruzsálemi templomot.
   
7. Purim ünnepe
Megemlékezés Eszter királynőről, aki a babiloni fogság ideje alatt megmentette a zsidókat a pusztulástól.
     
A Törvény előírta, hogy minden zsidó férfi a három nagy ünnepre (Páska, Pünkösd, Sátoros ünnep) Jeruzsálembe zarándokoljon. Ennek teljesítése a távolban élők számára szinte lehetetlen volt, ezért legtöbben csak a Páska, vagyis húsvét ünnepére mentek a szent városba.

© Copyright  www.adonai.hu  2012-2018  Minden jog fenntartva